Delta

Napi két vonat a vasúttörténeti emlékhelyen – riport Szőregről

A szőregiek egyik rózsaföldje Tiszaszigeten.
A szőregiek egyik rózsaföldje Tiszaszigeten.

2012. július 31-én, kedden nagyszüleimmel a Szegedhez tartozó Szőregre utaztunk rózsát vásárolni. Visszafelé vonattal utaztunk a Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes–Makó– Újszeged (121-es, Kétegyházától együtt a 120-as nemzetközi fővonallal) vonal utolsó négy kilométerén. A vonalon április 15. előtt Mezőhegyes és Újszeged között kétóránként jártak a vonatok, napi nyolc vonatpár közlekedett, a keresztezések általában Makón voltak. Azóta viszont csak naponta kétszer jön egy irányba a vonat, igaz, a vasárnap esti utolsó járatot utólag visszaállították.

Kattints az “Olvasd tovább” gombra!

Szőreg gyönyörű, jómódú falu – ma már a lakossága jelentős része Szegedre jár dolgozni, és csak kevés háznál látni veteményeskertet, baromfiudvart, de szinte minden ház, kert és közterület rendezett, sokfelé rózsaültetvény és gyümölcsfák díszítik az utcákat. Ahogy megérkezünk a hosszú, négyvágányos, kihalt állomásra, a pályát eléggé elhagyottnak, gazosnak látjuk, az egyik, nemrég még használt vágányon kis akácfa nő. Ezek alapján igen meglepődve látjuk, milyen szép, tiszta, felújított az I. számú váltókezelői torony, az állomásépület, az egykori rakodó, amelyet ma növényvédő szerekkel foglalkozó cég használ. A rakodó és az állomásépület között kis park padokkal, fákkal, sőt egy kis sziklakerttel is, amelynek mesterséges forrásából rozsdaszínű víz csurdogál. Ilyen volt régen az egész vasút – mondja nagypapám, és megállapítjuk: sokkal vonzóbb lenne a vasúti közlekedés, ha ma is tiszták, jó illatúak, pihenésre alkalmasak volnának legalább az állomások, és az eredeti funkciójukat elvesztett melléképületeket is használnák valamire.

20120731379[1]20120731380[1]20120731385[1]20120731393[1]20120731383[1]20120731399[1]20120731394[1]20120731390[1]

Szőreg állomás vasúti infrastruktúrája és a pálya állapota. 1. Negyvenes lassújel. A rendes pályasebesség 60 km/ó. 2. Az Újszeged (végpont) felőli bejárati váltó, az 1-es. Ezt és a másik bejárati váltót rugósra (felvághatóra) építették át, ami arra utal, hogy az állomási forgalmi szolgálat régóta tartósan szünetel. 3. Az 1-es váltótól egyenes irányban az állomásépület felé haladunk. A sínkorona színe alapján pár hónapja biztosan járt még itt vonat, de a 4. képen látható, hogy már kis akácfa nő a vágánytengely szélén. 5. Az állomás mindkét végén van egy-egy nem túl nagy forgalmú fénysorompós útátjáró, itt az SR2 látható, a 6-os képen pedig annak állítógombja, amelyet a két személyfogadó vágány között, a peronon, az állomásépület előtt helyeztek el és a vonatszemélyzet kezeli. A sorompó mögött látszik a Szőreget körülölelő erdősáv. 7. Az Újszeged felőli nem biztosított csoport kijárati irányú ellenőrző jelzők, a VE (a másik a KE). 8. A két szélső, eredetileg teherforgalmi célú, ma már használaton kívüli vágányt minden irányból vágányzáró sorompók védik.

20120731388[1]20120731386[1]20120731401[1]20120731402[1]20120731409[1]20120731410[1]20120731405[1]

Szőreg, vasúti emlékhely és mintaállomás. 1-2. A II. számú váltókezelői őrhely. (Mellette fiatal szerelmespár várta a vonatot.) 3. Az állomás épülete. 4. Nagymamám pihen a kis parkban. Háttérben az állomás, látszik a padlására vezető lépcső is. 5. A vasas vizű kis szökőkút. 6. A park másik fele leánderrel és a raktárépület bejáratával. 7. A szépen felújított és őrzött rakodó, előtte a megsüllyedt I. vágány.

Míg a nagyszüleim pihennek, visszamegyek nézelődni az állomásépület elé, amelynek tövében ketten ülnek. Egyikük – egy ötvenöt év körüli férfi – a  megkérdezi, mit keresek, mire mondom: vasutas vagyok, csak nézegetem az állomásépületet, amíg megjön a vonat. Elkezdünk beszélgetni, és egy szűk negyed óra alatt rengeteg mindent tudok meg az állomásról és a környező vonalakról. Emberünk szerint Szőreg egykor Magyarország legmodernebb állomása volt; innen háromfelé ágazott a pálya: Nagykikindára (ma Szerbia, a határ túloldalán még részben megvan a pálya) és Temesvárra (ma Románia) is ment innen vonat. A Szegedtől délre eső terület volt az Osztrák-Magyar Monarchia vasúti mellékvonalakban egyik legsűrűbb területe, de az I. világháború utáni új magyar-jugoszláv, jugoszláv-román és román-magyar határ sok vasutat kettévágott, és ritka kivételtől eltekintve a csak helyi közlekedést lebonyolító vonalakon nem mentek át a vonatok az új határokon. A határokat keresztező, nem használt vasúti pályákat részben a két világháború között, részben a II. világháború után számolták föl, a II. világháború végén gyakran amiatt, mert a hidak felrobbantása után vált lehetetlenné az átmenőforgalom és sokszor értelmetlenné a megmaradt “madzagvasutak” fenntartása (pl. Sellye–Drávasztára-Zaláta–DRÁVA–Nasice, megszűnt 1969-ben). Szintén hídrobbantás az oka annak, hogy Szeged pályudvara, ahová egykor Nagykikindán át a törökországi Rodostóból szállították II. Rákóczi Ferenc földi maradványait, ma ütközőbakban végződik és Szőreg felé a túlparton lévő Újszeged állomáson kell felszállni a vonatokra: a visszavonuló német hadsereg a Dunához és a Drávához hasonlóan a Tiszán is minden hidat felrobbantott. A Szőregről kiágazó nagykikindai és temesvári vonalak megszüntetése után pedig az egyedül megmaradt újszeged-makói vonal már nem maradt olyan jelentős teherforgalmú, hogy amiatt érdemes lett volna újraépíteni a hidat. Ma már nem is volna lehetséges, – mondja  – mert Újszegeden és a belvárosban is végig beépítették a vasút helyét, új nyomvonalat kellene választani a Tiszán való átvezetéshez. A temesvári vonal első két-három kilométere még megvan, leaszfaltozott útátjáróján átdöccentünk a rózsaföldre menet is. Beszélgetőtársam pedig kezdő vonalbejáró korában naponta végiggyalogolt ezen a szakaszon, amely az azóta már bezárt téglagyárhoz, borraktárhoz és savanyítóüzemhez vezet.

20120731378[1]20120731438[1]

20120731462[1]20120731477[1]

20120731478[1]20120731474[1]

1. A 3397-es szelvénykő a szőregi 1-es váltónál. Vajon honnan kezdték a számozást? 2. Újszeged, földkúp, erdő nő az űrszelvényben. Vége a világnak, tovább a töltés is alig látszik, majd nem messze innen már bekertett telkek, ipari területek következnek. 3. Az egykori vasúti híd nyiladéka a túlsó (Duna-Tisza közi) partról, az árvízi emlékműtől, amely mögött városias beépítésű terület következik az egykori vasút mentén is, a klinika épületeivel. 4. A feljebb említett Rákóczi-emléktábla. 5. Szeged pályaudvar kihúzó része egy Bz-vel, amely mögött 100 méterre szintén vége a világnak. Háttérben a dóm két tornya is megfigyelhető. 6. Érdekes meglepetés Szeged várótermében: kiállítás a Gyermekvasútról egy 2010-es turnus képeivel.

Nem értem, mit csinálnak, – mondja – Makó felé egy pár kilométerre innen a tavasz elején kicserélték öt kilométeren a betonaljakat vadonatújra, és ezután mondták le a vonatokat. Azon a szakaszon nyolcvannal is mehetnének a vonatok, bár a teljes vonal jelenleg a lassújeleken kívül végig 60-as.Ennél alacsonyabb nem is lehetne a pályasebesség az Európai Unió szabályozásának megfelelően. Teherforgalom nincs, – válaszol a kérdésemre – a Maros-híd pillérjével van probléma, ez a kétkocsis Bz-szerelvényeket még kibírja, de sok megrakott négytengelyes kocsit már nem biztos, hogy megtartana. Tehervonatok a pályafenntartási munkálatokon kívül csak akkor közlekednek, ha a Szőregen állomásozó gyomirtósok dolgoznak a pálya mentén: egy erősebb dízelmozdony húz négy kocsit, mindegyik az eltávolított hulladék tárolására szolgál. (Ez a munka rá is fér az űrszelvényre, mert azt jelenleg is felveri a gaz, különösen Újszeged állomáson, ahogy a később követiképeimen látszik.) Kérdezem, jár-e tehervonat a 2009 decemberében leállított Makó-Hódmezővásárhely vonalon – nemmel válaszol. Elmondja viszont azt is, hogy a szőregi vonal utasforgalma a járatritkítás előtt nagy volt (a delmagyar.hu online újság szerint 2011-ben 512 ezer fő, ami alacsonyabb vonatszám mellett a Gyermekvasút éves forgalmához hasonló), és jelenleg is aki tudja, használja a napi két vonatot. Napi négynél kevesebb vonatpárral nem lehet biztosítani a munkába és iskolába járást sem (ez volt az egyik oka például a kecskeméti kisvasút kihasználatlanságának is a bezárása előtti években). Kényelmesebb, mint a busz, innen Szegedre gyorsabb is. Békéscsaba felé a több mint három órás út nyilván hosszabb, mint busszal, de a diákok jobban szeretik: nem keverednek össze a cuccaik a busz csomagtartójában, kellemesebb, hangulatosabb az utazás. Az ő érdekükben állították vissza a vasárnap esti járatot, ezt azóta ki is használják.

A vasúti közlekedés sorsának közös elemzése utángköszönöm a beszélgetést, mert nagyszüleim meglátják a kétkocsis Bz-t, amely lassan, méltóságteljesen halad be az állomásra.

20120731415[2]

A személyzet egy férfi mozdonyvezetőből és egy női jegyvizsgálóból áll, a vonat korántsem üres, de nem is zsúfolódik benne a tömeg – 25-30 százalékos lehet a kihasználtsága. Még van 5 kilométeres jegy, így csak 80 forintot fizetek a 4 kilométeres, 5 perces utazásért. Busszal ugyanezt a távolságot délelőtt 15 perc alatt tettük meg, igaz, a vonathoz ki kellett sétálnunk a falu szélére. Újszegeden lepusztult garázsépületek látványa fogad minket, az állomás pedig egy vágányzáró sorompóval ellátott csonkavágányon kívül Jánoshegyre emlékeztet: két vágány, ív, jobbra erdős, elhanyagolt terület. Az egyetlen lényeges különbség a vágánytengely-ugrás, Újszeged 1-es váltójának szabványos állása kitérő. Szőreggel ellentétben ez az állomás lepusztult, elhagyatott mellékvonali képet mutat. A váróterem és a pénztár az áprilisi menetrendváltozás óta zárva tart, menetjegy a vonaton kapható, mellette a forgalmi iroda kiürítve, az egykori forgalmi szolgálatra csak a földön heverő városi és vonali távbeszélő utal. A vágányokat annyira fölveri a gaz, hogy a körüljárás egy használaton kívüli vonalon való különvonatozásra emlékeztet; a váltókezelői feladatokat a jegyvizsgáló asszony látja el (itt nem rugósak a váltók). Az egykori pottyantós vécé romos, mellette TOI-TOI szolgálja az utazóközönséget. Végignézem és –fényképezem a körüljárást, megszemlélem a beerdősült földkúpot, majd visszasétálok a nagyszüleimhez, akik már az innen induló és a túlpartra a Belvárosi hídon átmenő 5-ös trolit várják, és megállapítom: régen Újszeged is szép állomás lehetett, érdekes az épület formája, mintha egy nagyobb pályaudvar modellje lenne. Útközben elhaladok a “Retró Galyatető” elnevezésű kisvendéglő mellett, amelynek egy kis forgalma az alacsony vonatszám ellenére is van.

20120731416[1]20120731417[1]

20120731418[1]20120731419[1]

20120731422[1]20120731428[1]

20120731432[1]20120731436[1]

20120731441[1]20120731442[1]

20120731444[1]20120731446[1]

Zárásul az újszegedi képek: 1. Érkezés után kilátás a motorkocsiból a II. vágányra. 2-3. Távozó utasok. 4. A vonatritkítások elleni tiltakozásra felszólító plakát – az összefogás eddigi eredménye a vasárnap esti vonat visszaállítása. 5. A menetrendváltozásról tájékoztató plakát az április óta zárva tartó váróterem ajtaján. 6. I/2. A 37014. számú vonat gépe érkezés után körüljár a semmiben. 7. A kis mellékkocsi elvész a gazban. 8. Az 1-es váltó. 9. A kifosztott forgalmi iroda. 10. Váróterem és pénztár zárva. 11. Illemhelygenerációk. 12. Az állomásépület a túloldalról, jobbra a Retró Galyatető kisvendéglő.

Címkék

Tóbiás András

Hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.