Mexikóba utaztunk a Magyar Válogatott néhány tagjával a múlt héten. A csapat Bocóból (11.), Pitykéből (11.), Dávidból (9.) és belőlem állt, illetve Berlinben csatlakozott hozzánk a német tehetség, Andreas Bottischer. Mexikóba megérkezvén azonnal a futballpálya felé vettük az irányt, ahol már vártak a mexikói legjobbak, Juan Kaló, Miguel Zénó és Fenyvesi Banderas, akik a hagyományos ruhadarabban, kalapban fogadtak minket. A meccs előtt megismerkedtünk a hazai konyhával.Megtudtuk, hogy ott a nemzeti ital egy bizonyos „limonade”, amely összetevői a víz, a citrom és a cukor. Bevezettek a mexikói zene rejtelmeibe.Kiderült, hogy itt nem a GangnamStyle a menő, hanem a cha-cha-cha. Azonban nem ebédelni meg zenét hallgatni jöttünk, hanem focizni, tehát egy gyors bemelegítés után (ahol még az amerikai határőrök elől is menekülnünk kellett) a kezdőkör középpontjába került a zsuga és megkezdődhetett a Mexikó-Magyar/Németország barátságos gálameccs. Öröm volt látni a mexikói lelkesedést. A magyar fiúk is becsülettel hajtottak, sok jó megmozdulás akadt. A meccs végén pedig elégedetten vonultunk a sarokba limonadet kortyolgatni. Ezután vegyes csapatokban is játszottunk, itt is teljesen sportszerűen (egymás testét csak labdával találtuk el), teljes erőbedobással. A meccs végére kellőképpen elfáradtunk, de nagyon élveztük a mexikói focimeccset. Az itteni emberek kedvességéből adódóan kaptunk egy ajándékot is, majd repülőre szálltunk, ami Hűvösvölgyben landolt velünk. Nagyon jó volt ez a kis túra, várjuk már a következő külföldi utazást!
Szepes Viktor IX.
Hozzászólás