Ti írtátok

Előre! A múltba

Retro szolgálat - XV. csopot
Retro szolgálat - XV. csopot

Nagy divat manapság a retro. Retro cipő, retro kabát, retro ékszerek, régi időkből előszedett zenék. Ezekből egyenes út vezetett a retro szolgálathoz. Erre a szolgálatra nekünk is már otthon készülnünk kellett egy kis házfeltúrással.

A szolgálat kicsit másként kezdődött, mint ahogy az szokott. Már a Széll Kálmán téren előpakoltunk pár, múltból visszamaradt tárgyat, amiket mindenki nagy csodálkozással figyelt. Előkerültek a régi telefonok, régi csoportnaplók, retro ruhák, ősrégi igazolványok és ellenőrzők, kitűzők, régi pénzek, és sok más, ma már kacatnak tűnő ereklye.

Felmentünk Hűvösvölgybe, ahol a szokásos reggeli és pohárköszöntő után összeírtuk az elkövetkezendő programokat.

Szolgálatba felvihettünk pár apró retro cuccot, olyanokat, mint úttörősíp, kisdobos öv vagy esetleg egy régi segédlet.

Retro szolgálat - XV. csopot
Retro szolgálat – XV. csopot

Este, vacsoránál mindenki bemutathatta a saját kis kincseit és elmesélhette, hogy honnan vannak, hol találta azokat: a csoporttársaim többsége a padláson vagy a vitrinben. Nálunk, otthon az orrom előtt voltak a keresett dolgok, amik eddig fel sem tűntek. Anyukám és apukám is vasutasok voltak, ifivezetők is, így a csoportnaplók, csoportkrónikák, régi Si-hu-huk, úttörővasutas egyenruhás mackók, csoport vándordíjak, kitüntetések hamar előkerültek a polcokról, fiókokból. Alig tudtam választani, hogy miket vigyek fel magammal megmutatni. Miután megcsodáltuk, ki, mit tudott otthonról összeszedni, az este hátralévő részében játszottunk. Különböző játékok kerültek elő a múltból, mint például székfoglaló vagy újságpapíron táncolás. Nekem a legjobban a limbó tetszett. Nagyon vicces volt, ahogy páran jó nagyokat estek, szerencsére, nem lett semmi bajuk. 🙂 Persze nem maradhatott el a fotózkodás sem a jobbnál jobb retro cuccokban. Természetesen a programok alatt végig ment valamilyen retro szám, mint például Beatles vagy Hungária. Vicces volt egy kicsit visszautazni az időben és átélni pillanatokat, amiket szüleink, nagyszüleink is megtapasztaltak. Nagyon jól éreztük magunkat, szerintem senki sem akart hazamenni.

 És most egy ide illő dallal szeretnék búcsúzni.

A sok kacat, ócskaság
mi évek óta összegyűlt
szerteszéjjel ott hevernek ők
a polcokon, meg mindenütt.

Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem.

/Bródy János/


 

További képek a Képtárban

Gerő Anna

 

Gerő Anna

iFi: IV. csoport

Hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.