Tanfolyam

Tinininja kiképzés

Csoportkép
Még decemberben közel 50 tinininja képzős kelt útra a mestereikkel, hogy egy újabb kiképzésen vegyenek részt, és bővítsék ismeretüket a ninják világából.

Leonardo, Raffaello, Michelangelo és Donatello csak messziről figyelték, ahogy a tanoncok különböző feladatokkal és nehézségekkel szembesülve megmutatják a tudásuk. Korán reggel vonattal, énekelve, jókedvűen indultunk el, első célunk pedig Vámosgyörk volt, ahol megnéztünk egy Dominó 55-ös berendezést, angolváltót, mozdonyt, és még rengeteg izgalmas dolgot. Innen pedig ugyancsak vonattal jutottunk el Gyöngyösre, ahol egy különös levelet hozott a tanoncok számára egy postagalamb. Egyetlen ember volt, aki tudta az utat a szállásunkig, de őt elrabolták, így a várost körbejárva információk után kutatva kellett megtudnunk, hogy hol is tartják fogva Aprilt. Időben sikerült kiszabadítanunk, hiszen szerencsére mindenki megmutatta, hogy milyen jó a nyomolvasásban, és így még elértük a kisvonatot, amivel folytathattuk utunkat a szállásig.

Itt azonban még nem volt vége a napnak, a kiképzés folytatódott egy nagy számháborúval, majd pedig a ninják bankját kellett megmenteni, mert valaki kirabolta azt. Így a tanoncok felhasználva eddigi tudásukat gyűjtötték össze az elegendő pulitykát, a ninják pénzét. Vacsora után, ám a jól megérdemelt pihenés előtt, egy gyilkossággal kellett szembenéznünk. Valaki lelökte a lépcsőn a tinininja teknőcök fő sensei-ét, Szecska mestert. Természetesen egy valódi ninja képzős nem hagyja ezt csak úgy annyiban, mindenki lelkesen járt tanúról, tanúra, hogy kideríthessük, ki akart rosszat Szecskának. A bűnügyet megoldottuk. Zuzót, a tettest, pedig még aznap este elkaptuk.

Másnap gyakorlati kiképzéshez érkeztek a tanoncok, először az állóképességüket teszteltük. Szóval elkirándultunk Sás-tóhoz, ahol pedig új ismeretekre tehettünk szert, miközben fejlesztettük az ügyességünket, a gyorsaságunkat és a pontosságunkat.  Ugyan kimerülve, de egy újabb sikeres küldetéssel tértünk vissza a szállásra, hogy elfogyasszuk az ebédünket, majd pedig elinduljunk vonattal vissza (immár tudva az utat) egészen Budapestig.

A vonaton hol dalolva, hol játszva utaztunk, míg a pályaudvaron úgy búcsúzott el egymástól boldogan az összes kis ninja képzős, hogy megint eggyel közelebb vannak a céljukhoz, hogy igazi ninjákká válhassanak.

Gyulai Zsófia

Hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..