Friss Hírek

(Téves) Vizsga – kicsit másképp

Vasutas vagyok
Vasutas vagyok

Kedves diákok! Kérem mindenki olvassa el a következőt a legközelebbi órára: http://sihuhu.com/2014/01/gyermekvasut-az-valami-betegseg/….

...hiszen ehhez merőben hozzátartozik a következő néhány sor, amely az előző kis disszertációnak a folytatásaként is funkcionál! A múltkor csupa kedves ismerős gondolatait ismerhettük meg a drága egyetlen Gyermekvasúttal kapcsolatban, tanárok, haverok, rokonok mind-mind jó szívvel áldásukat adják a kettőtök szerelmére! Na de kilépünk a való világba, s szétnézünk a nagybetűs Eyletben. A patakból folyó lett, a hernyóból pillangó, s a tigrisből egy fokkal nagyobb tigris. A Gyermekvasút-kommandó 2014 keretében több ügynökünk szállta meg a várost, s különböző beugratós kérdéseket tett fel, az utca emberének a Gyv-ről. Jelen kis összeállításunkban nyilvánosság szeme elé tárjuk a legérdekesebb válaszokat, azokat, amelyek miatt a végén egyértelműen ilyen hangulatban indultak haza ügynökeink jelentést írni: „Váááááá ez atombuliiiii volt!”

Nyilván egy házat se a tetejénél kezdenek el építeni, így én, akarom mondani az ügynökök se ugrottak fejest egyből. A kapcsolatfelvétel után az első kérdés csupán annyi volt: Hallott-e már a Gyermekvasútról?

Eldöntendő kérdésről lévén szó a válasz az esetek 98,56%-ában az „igen”, vagy a „nem” szócska volt. Az idősebb korosztály tagjai gyakran visszakérdeztek sejtelmesen: Gyermekvasút!? De ezen kívül sok izgalmas dolog nem történt. Volt egy úriember, aki a következőket mondta:

Hallottam. Bocsi, hogy megkérdezem, de te német vagy?

– Nem, miért lennék német?

Hát, a Gyermekvasút nem Berlinben van?

– Majd később az úr Németh Árpádként mutatkozott be. Véletlen lenne? Nem hinném! 🙂

Volt egy másik furcsa eset, amikor a kérdés után alanyunk a következőket mondta:

Szia, Kicsim, már a Deákon vagyok, mindjárt hazaérek!

Igen, tényleg hívták telefonon, ügyesen kitaláltad!

Összegzés:

Leggyakoribb válasz: „Igen

Legszívmelengetőbb válasz: „Ó, a régi szép idők, képzelje, én is úttörővasutas voltam… bezony!” (Jöhetett a baráti csevej a régi szép időkről!)

Legmeghökkentőbb válasz: „Hallottam. Bocsi, hogy megkérdezem, de te német vagy?”

Nyilván az izgalmasabb játék a „nem” válasz után jött, hiszen ilyenkor megkérdeztem, mit gondol, mi lehet az, mit csinálnak ott?

Nagyon-nagyon sok ember bele tudott trafálni! „Ahol a gyerekek a kalauzok”, „ahol a gyerekek mozdonyt vezetnek, meg váltót állítanak” – ezek fordultak elő leggyakrabban. De mint minden szép mesében itt is voltak kivételek, akik egészen elveszett emberek voltak – eddig.

Egy gimnazista srác elég furcsán reagált:

Vonatoznak megállás nélkül, nem?

– Így is mondhatjuk, de ennél azért egy kicsit több.

– Jó, bocsánat, nem tudhatok mindent! Megint mindent rajtam kérnek számon!

Utána egy kicsit lenyugtattam, így fel tudott állni szerencsére.

Megemlítendő egy középkorú férfi, aki a bolondját járatta velem:

– Sajnos nem tudom, mit csinálnak. Valami kis segítség esetleg?

– Próbálja meg különszedni a gyereket és a vasutat, majd rakja össze újra!

– Csak vicceltem, a fiam oda jár!

Bocsi, nem a Te apukád volt véletlenül? Nagy mókamester volt ám…

Egy másik fiatal srác pedig – miután megsúgtam neki a megoldást – nagyon belelkesült, és mondta, hogy jönne oda dolgozni: „Nem akarom az 50 órát szemétszedéssel tölteni!” – hopp, kibújt a szög a zsákból! (Magyarázat: a gimnazistáknak az érettségiig le kell dolgozni 50 óra közösségi munkát.)

Összegzés:

Leggyakoribb válasz: „Váltóállítás, kalauzok, jegyet adnak, stb.”

Legszívmelengetőbb válasz: „Ugyanúgy dolgoznak, mint a felnőttek!”

Legmeghökkentőbb válasz: „Sajnos nem tudom, mit csinálnak.” (jó ez alapból nem para, no de egy apukától…)

Kíváncsi voltam arra, hogy vajon a Gyerekvasút helyét tudják-e az eddig nem túl fényesen szerepelő emberek. Merre van ez a jóság?

No, itt aztán volt minden… Nyilván a kedvencem még az első kérdésnél ellőtt „Berlin” volt, de aki ehhez a kérdéshez eljutott, ő is olykor igencsak kitett magáért. Persze sokan beletrafáltak…

A Balatonnál valahol?”

„Itt a kerületben?” (helyszín: Deák Ferenc tér, 5. kerület)

„Valahol Nógrádban szerintem!”

– Szerintem valahol a külvárosban!

Ez eddig stimmel! Na de hol?

Nem tudom… talán ott Rákos környékén!”

Összegzés:

Leggyakoribb válasz: „Budai-hegység, Városliget”

Legszívmelengetőbb válasz: „Telefonos segítségem van?”

Legmeghökkentőbb válasz: „Berlin”

Ha esetleg ezekre a kérdésekre rossz választ adtak volna, megmondtam a jót, majd nyomtam még nekik egy kis reklámot. Remélem, hogy sokukat viszontlátod majd szolgálatban, hiszen ez azt is jelentené, hogy nem Rákoson keresték a gyerekvasutat! No de, géen vir vájter, vagyis menjünk tovább, és evezzünk át olyan vizekre, amelyekből akár már inni is lehet! Akik az első kérdésemre azt a nagyszerű, és főleg lánykéréseknél használatos szavacskát adták, amely manapság az „Igen” névre hallgat, elkezdtem faggatni, hogy utazott-e már, milyen gyakran teszi ezt. Itt is egészen átlagos válaszok születtek, csak egy-kettő volt, amely igazán megmozgatta bennem a mindenséget!

Egy fiatal anyuka és a családi szokásai:

„Tudod, mindig attól függ, hogy Kristóf milyen… ha megeszi a napi gyümi-adagját, ha rendesen elpakol játszás után, akkor néha felmegyünk egy napra vasutazni…”

Gyermekvasút! Élmény és jutalom!

Összességében viszont meglepően sokan jó sok mindent tudnak a vasútról, és a gyerekek lájfjáról is. Elkezdtünk csevegni, hogy mi hogyan megy ott nálunk, és ekkor kérdeztem meg az úrtól/hölgytől, hogy mi lenne az, amit változtatna ott fenn, amitől még jobb szájízzel lehetne visszaereszkedni a Budai-hegységből. Hát igen… nos, egészen kreatív emberek léteznek:

Olykor-olykor igencsak meg tud mutatkozni egy ember hivatása:

Hát bevallom, nekem az éneklés nem tetszett… mentek le a kisvasutasok a szolgálatukból, és néhányan nagyon hamisan énekeltek. Ezen sürgősen változtatni kellene, mert így nincsen meg az az orgánum, amit mi igazán szeretnénk hallani!”

Tapintatosan megkérdeztem a hölgy foglalkozását, a válasz teljes mértékben meglepett: Énektanár!

Egy jókedvű fiatal lányt is sikerült megtalálni:

„Én azon gondolkodtam, hogy azoknak a cuki kisgyerekeknek miért nem piros a ruhája… Így teljesen beleolvadnak a tömegbe, ha pirosak lennének, mindenki odafigyelne rájuk…”

Gondolkozom, hogy benyújtom a Vezetőségnek a kérelmet, hogy holnaptól az egyenruhát egy piros-kék csíkos mez tegye ki. Köszönöm az alapötletet, Vivien!

S még említésre méltó Ákos javaslata, aki politológus, s a következőképpen reagált:

„A Gyermekvasút működése, tendenciája alapvetően lenyűgöz. Meggyőződésem, hogy az összes oda járó gyermek nagyon sokat köszönhet neki, amiket onnan hallok, az tényleg számomra nagyon szimpatikus, s úgy érzem, hogy az ország egy üde színfoltja. Ennek ellenére gyakran hiányolom a mosolyt. Nagyon sok helyen hallom, hogy itt mindenki milyen jól érzi magát, de gyakran látom, hogy a gyermek csak belép a kocsiba, álmosan azt mondja, hogy <jegyeket kérem ellenőrzésre>, – aztán kimegy.”

Hűha! Következő szoli előtt feltétlenül dobj be egy Snickers-t, oszt’ fel a fejjel!

Összességében tehát elmondható, hogy a Gyermekvasút eddigi marketingje igencsak sikeres volt, hiszen az embereknek a döntő többsége hallott már rólunk, kialakított magában egy pozitív véleményt, s kaptunk építő jellegű kritikákat az utca emberétől. Nagyon remélem, hogy sikerült néhány „tudatlan” embert megfertőznöm ezzel a jócsájával, s ha épp nem merül nyakig abban a koszban, amit manapság melónak neveznek, talán jelenlétével továbbnövelheti a Gyermekvasút színvonalát, bevételét. Egy-két válaszon – amelyek jó részét épp most olvastad – el tudtam mosolyodni, akár a GyV titkos koordinátáiról, vagy épp a „Mit csinálna Ön másképp”-kérdésről volt szó. Ha esetleg találkoztál velem a Deákon, kérdezgettelek, s most olvasod a cikket, akkor beírhatsz magadnak egy 5-öst, de olyat, ami kilóg az ellenőrződből!

Most pedig arra kérlek, hogy egy szép, igényes, s hasonlóan szentimentális tapssal jutalmazd azokat, akik nem fordultak el (mint Lipták) amikor leszólítottam őket, s akik a komoly megpróbáltatásokat 100%-os teljesítménnyel végignyomták!

Köszönöm minden egyes alanynak a segítséget innen is!

Szepes Viktor

Pajtás: IX. csoport
iFi: II.csoport

Hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.