Egyéb Friss Mindeközben

Éééés megint Oscaron vagyunk!

Talán hallottál már róla – tekintve, hogy az ember közel s távol képtelen egy valamire való csapot találni, amiből nem ez folyik -, hogy idén is kijutott egy magyar film az Oscar gálára.

Persze önmagában is fontos hangsúlyozni kis országunk nagy sikereit, hát még ha nem is bővelkedünk bennük (bocsánat, tudom, a gyorskoris srácok, le a kalappal előttük, meg minden). Ám ez minden iróniát félretéve valóban nagy szó, hiszen az elmúlt két év eredményei előtt utoljára a kilencvenes években kapott magyar film Oscart. A tavalyi és az azelőtti magyar díjazottak, a Saul fia és a Mindenki című alkotások voltak. Míg előbbi a 88. gálán a legjobb idegen nyelvű film kategória győztese volt, addig utóbbi a 89. gálán nyerte el a legjobb élőszereplős rövidfilmnek járó díjat.

Idén pedig, a 90. alkalommal megrendezésre kerülő díjátadón, Enyedi Ildikó Testről és Lélekről című filmje jutott az esélyesek közé. Bár a győztesekről döntő végső szavazás már február 20-án lezárult, maga az ünnepség csak (a mi időnk szerint) március 5-én kerül megrendezésre. Ez azt jelenti, hogy még pont van időnk akár megnézni is a filmet és együtt izgulni a stábbal.

Ahelyett, hogy bármiféle kritika, vagy trailer írására vetemednék, szeretném elmondani, hogy szerintem akár látatlanban is (vagyis akkor, ha még az előzetes, vagy a kismillió cikk nem győzött meg róla, hogy muszáj látnod) érdemes lehet megnézni a filmet, éppúgy, ahogy a Saul fiát és a Mindenkit (amiről tavaly mi is írtunk). Nem azért, mert előre látod, hogy milyen jó film lesz, vagy mert maga az Oscar jelölés valamiféle bebiztosított, felhőtlen szórakozást ígér. Az ok, amiért szerintem egyszer mindenképp meg kell nézni ezeket a filmeket, a jelölés maga. Alapvetően a mozizást ritkán éljük meg valamiféle katartikus élményként, általában inkább a kikapcsolódás, nevetés a cél. Ezen filmek esetében viszont nem csak egy akármilyen filmet nézünk, hanem A Magyar Oscarjelöltet. És ez még akkor is szívdobogtató lehet, ha az ember nem rendelkezik egy magyar huszár hazaszeretetével és nemzeti identitásával.

Viszont. A film -nem is véletlenül- 16-os karikát kapott, így senkit se szeretnék a szabályok áthágására buzdítani. A nem is véletlenül azt jelenti, hogy aki nincs felkészülve rá, hogy egy vágóhíd színfalai mögé tekintsen, az semmiképp ne kockáztassa ezt a filmet. Azt ajánlom, csak akkor nézd meg, ha anyuapu megengedi, készen állsz a húsipar borzalmaival való szembesülésre és egy nagyon lassú, de nagyon szép történetre; akkor viszont tutira!

Ha tehát nem is nézed meg a filmet, március 5-ig még van idő olvasgatni róla, vagy belenézni a trailerébe, mert hát az mindenképp hatalmas élmény, mikor egy országgal együtt drukkolhatsz az áhított eredményért. Egy kicsit ismerős is, nem? Ez pontosan az az érzés, amit a fent említett gyorskorisok döntője, vagy akár egy jó HüviLiga meccs kihoz az emberből. Persze utóbbi talán nem hatja meg az egész országot, de azért a felemelő érzésre jó példa lehet, ahogy szinte bármilyen sportesemény, ahol valamelyik csapatnak úgy igazán drukkolni tudunk.

Így tehát azoknak, akik a sportokkal kevésbé tudnak azonosulni, ez egy kihagyhatatlan alkalom arra, hogy szotyizás, meg kiabálás nélkül, de egész Magyarországgal együtt élhessék át a közös izgulás és drukkolás örömeit.

Varga Zsuzsa

Hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.