Állomástávolságú követési rend – Más nem létezik?

Megszoktuk, hogy a Gyermekvasúton állomástávolságú követési rend szerint közlekednek a vonatok, tehát a követő vonat indításával mindig meg kell várni az elöl haladó vonatról kapott visszajelentést. De elgondolkoztál-e már azon, hogy vajon létezik-e másfajta követési rend? Na és azon, hogy lehet-e forgalmi szolgálat a nyíltvonalon? Jó hírem van: ebben a cikkben végre feltárjuk ezeket a rejtélyeket!

Az mondjuk azért sejthető, hogy a nagyvasúton alkalmaznak más megoldásokat is, hiszen ott sokkal hosszabb állomásközök is vannak, olykor jóval nagyobb forgalommal, ahol nincs idő várni az elöl haladó vonatra (vonatokra). Ilyen helyeken meg kellett tehát oldani, hogy két állomás között egy időben több vonat is haladhasson.

Erre az egyik megoldás az ún. önműködő térközbiztosító-berendezés (tudom, nagyon vonzó neve van), amiről már könnyen lehet, hogy hallottál. De hogyan működik ez a szerkezet?

A lényege az, hogy az adott állomásközt (tehát a két állomás közötti nyíltvonalat) fölosztják sok rövidebb (nagyjából 1 km hosszú) szakaszra (szaknyelven: térközökre), és minden térközben egyszerre egy vonat tartózkodhat. 

Így több vonat is kerülhet egy állomásközbe, tehát arról is gondoskodni kell, hogy ezek ne érjék utol egymást a nyíltvonalon. Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy nagyobb vízicsúszdát, ahol lámpa jelzi, mikor indulhat a következő csúszó. 

A vasúton ez úgy néz ki, hogy minden térköz elejénél felállítanak egy főjelzőt, ami az adott térközt automatikusan fedezi. Ezek a főjelzők azonban kicsit mások, mint amilyeneket a Gyermekvasúton megszokhattunk: térközjelzőnek hívják őket, és teljesen önműködően, emberi beavatkozás nélkül működnek – lényegében ugyanúgy, mint a már említett vízicsúszdáknál, csak előjelzést is adnak a következő jelzőre. A rajtuk megjelenő fényeket egyébként pont ugyanúgy kell értelmezni, mint a Gyermekvasút bármely más főjelzője esetében (csak nyilván más sebességértékekkel), viszont az árbócuk végig fehér – a nagyvasúton tehát nem csak vörös-fehér árbócú jelző lehet főjelző.

Ezek a berendezések tehát nagyon jól elvannak magukban emberi kezelés nélkül is, de az egyes térközök foglaltságát a hozzájuk csatlakozó állomási biztosítóberendezések visszajelzik (ez nagyon sokféleképpen történhet az állomási biztosítóberendezéstől függően, úgyhogy ne menjünk bele túl részletesen), pl. úgy, mint a gyermekvasúti Dominó berendezések a bejárati- és előjelző közötti szakasz foglaltságát.

A rendelkezőknek (a térközzavarok esetén szükséges számlált kezeléseken kívül) csak akkor kell hozzányúlniuk a térközbiztosító-berendezéshez, ha meg akarják fordítani a menetirányt a vágányon (a térközjelzők mindig csak az egyik irányban működnek). Természetesen ezek a berendezések a szembeközlekedést is kizárják.

Nos, ebből az már megállapítható, hogy nemcsak állomástávolságú, hanem térközi közlekedési rend is létezik. Erre egyébként más előírások vonatkoznak, mint az állomástávolságú közlekedési rendre, így például önműködő biztosított térközjelzőkkel felszerelt pályán nem kell telefonon visszajelentést adni (nem is lenne semmi értelme).

Azonban itt nem állhatunk meg, mivel létezik más térközi közlekedési forma is, és még nem válaszoltam arra kérdésre, hogy lehet-e forgalmi szolgálat a nyíltvonalon.

Az előzőhöz hasonló térközi közlekedés – bármilyen meglepő is – létezik elektromos berendezés nélkül is. Ebben az esetben annyi a különbség, hogy a térközjelzők nem teszik maguktól a dolgukat, hanem a helyszínen egy ember kezeli őket, és nem mindig adnak előjelzést a következő jelzőre – így ezek lehetnek alakjelzők is.

Ezen jelzők kezelőjét térközőrnek, ahol dolgozik, azt pedig biztosított térközőrhelynek hívjuk. Ilyen helyeken mindig a Siemens-blokkos (=Siemens Halske) berendezés egy különleges formája működik, amely függésben van a vele szomszédos állomási biztosítóberendezésekkel.

Térközőrhely Magyarországon sajnos már csak nagyon kevés helyen található (7 db van belőle). Ezek nagy része egyébként nem egy egyszerű térközőrhely, hanem nyíltvonali pályaelágazás, ami egyben térközőrhely szerepet is betölt; így az itt található berendezések mindenhol egy kicsit másféleképpen működnek, meg vannak egy kicsit buherálva, olykor félig elektronikusak meg a satöbbi.

Ezen kívül a működésük igencsak bonyolult, ezért azt itt sajnos nem tudom elmagyarázni. Akit esetleg bővebben érdekelne ez a téma, neki a Siemens Halske berendezésekről készült régi oktatófilmet tudom ajánlani, amiben a térközi közlekedésről is van szó: https://www.youtube.com/watch?v=bi3b0RrsxVo.

A térközi közlekedésnek van még egy harmadik formája is, amely hasonlít az előbbire, viszont a biztosítóberendezések és a térközjelzők semmiféle függésben nincsenek egymással. Ilyenkor vonatjelentői térközőrhelyekről beszélhetünk, ahol vonatjelentőőrök dolgoznak. Kizárólag az ő figyelmes szolgálatellátásukon múlik, hogy a vonatok ne érjék utol egymást, akárcsak a Gyermekvasúton. Jelzőket ők is kezelnek, amelyek lehetnek fény- vagy alakjelzők egyaránt. Ezek a nem biztosított (vonatjelentő) térközjelzők. Ilyenekkel is már csak 12 helyen találkozhatunk a MÁV hálózatán. (Ezeken kívül még a HÉV vonalain létezik néhány vonatjelentőőri szolgálati hely.)

Ebből pedig már arra is fény derült, hogy a nagyvasúton néhol a nyíltvonalon is van forgalmi szolgálat: biztosított vagy vonatjelentői térközőrhelyen, esetleg nyíltvonali pályaelágazáson. (Sőt, létezik olyan hely is, ahol még jelzők sincsenek, és az ott dolgozó vasutas egyetlen feladata a tekerős sorompó kezelése.)

Hozzátartozik még ehhez a témához, hogy a térközi közlekedési rendnek van egy olyan formája, ahol az állomásköz egy térköz. Ez annyit jelent, hogy a biztosítóberendezés két állomás között úgy működik, mint egy térközbiztosító-berendezés, csak éppen nincs a nyíltvonalon egyetlen térközjelző sem (na, ez aztán a fából vaskarika…). Ez tehát csakis arra való, hogy kizárja a szembeközlekedést és/vagy a vonatutolérést a nyílt vonalon. (Egy ilyen berendezés kezdeményei egyébként a hárshegyi érvénytelen fényjelzők, és emiatt van Hűvösvölgyben a D70-ben a kulcs és a menetirány kérés/váltás. Csak az egyelőre még nem lett üzembe helyezve, és egy ideig biztosan nem is lesz.)

Összefoglalva: Két állomás között a közlekedés rendje lehet:

• állomástávolságú;

• térközi.

Térközi közlekedési rend lehet:

1. önműködő térközbiztosító-berendezéssel;
2. nem önműködő térközbiztosító-berendezéssel;
3. nem biztosított (vonatjelentő) térközjelzőkkel

felszerelt pályán. Az a) és b) esetben az állomásköz lehet egy térköz.

Bízom benne, hogy Te is legalább olyan érdekesnek találtad ezeket a berendezéseket, mint én, és hogy sikerült néhány érdekes dolgot bemutatnom ebben a gyermekvasutas szemmel nézve talán kissé idegen, de annál izgalmasabb témában!

Kaszap Álmos XIII. csoportos pajtás cikkét olvashattátok.