Gyermekvasút Programok

Gyere velünk Nagycenkre!

Kettőezertizenhét júniusának utolsó napján, 17 óra 4 perckor kaptam egy üzenetet Körtétől, hogy most már biztosan lesznek nagycenki csereutak, itt az ideje elkezdeni hirdetni őket.

Kettőezertizenhét júliusának első napján, 12 óra után pár perccel kaptam egy értesítést a Facebooktól, hogy „A mai naphoz vannak felidézhető emlékeid.

Mi a MANÓ?! Most még talán úgy hiszed, kedves olvasó, hogy teljesen értelmetlenül fogok itt ebben a cikkben dátumokat felsorakoztatni, de adj még egy esélyt, olvass tovább, megmagyarázom! Ugyanis amikor ráklikkeltem a fent idézett Facebook-értesítésre, rá kellett ébrednem a világ sorsszerűségére: éppen a mai napon van 4 éve, hogy véget ért az akkori nagycenki csereút, amelyen persze még pajtásként volt szerencsém részt venni.

Szóval most mielőtt a tömény adatokat leírnám, kihasználván, hogy a mai naphoz vannak felidézhető emlékeim, fel is idéznék párat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kedvet csináljak Neked: gyere Te is Nagycenkre, mert őszintén mondom, gyermekvasutas éveim rengeteg élménye közül mind a mai napig az egyik legmeghatározóbbak az ott eltöltött napok.

Érdekes műfaj ez a nagycenki csereút, mert nem nagyon van párja. Csereút, mint a „nagyok”, de közben mégis belföldi, mint egy hosszabb túra. Ráadásul az egyedülállóságát az is adja, hogy elég hosszú ideje nem került már megrendezésre, a legutóbbi konkrétan az a bizonyos négy évvel ezelőtti volt. Szóval nem túlzás, ez most tényleg egy nagyon exkluzív dolog, ki tudja, mikor lesz majd újra ilyesmi.

A csereút jelleg természetesen a Nagycenki Széchenyi Múzeumvasúton ellátott vendégszolgálatokból ered, azaz mint a külföldi csereutakon, itt is szolgálatba álltok majd, ugyanúgy, mint nálunk. Illetve nem, egyáltalán nem ugyanúgy, de ez legyen meglepetés. 😉 Azért nagy vonalakban persze hasonlítanak a szolgálatok, kedvcsinálóként ideteszem ezt a képet, hadd nevessetek, hogy néztünk ki Viktorral négy évvel ezelőtt (mellényt persze nem szabad hordani).

A szolgálatok azért is nagyon királyak Nagycenken, mert tök jó állomásnevek (pl. Kastély, Barátság) vannak arrafelé, amik egész jó poénoknak a melegágyai.

Persze nemcsak a szolgálatok töltik ki az öt napnyi programot, a vasút iránt kevésbé érdeklődőknek is mindenképp érdemes jönniük: megcsodáljuk Sopront, a hűség városát, hajtányozunk, bobozunk és talán még fürdünk is a Fertő tóban. Persze ez a felsorolás így méltatlan, elvesznek a programok, a potenciális élményforrások, pedig nagyon is azok!

Mi is voltunk anno bobozni, és higgyétek el, hihetetlen eufória a lefelé száguldó bobról üvölteni egymásnak, hogy „KÍVÁNOK!” De tényleg.

Most pedig jöjjenek a száraz adatok a csereutakról, mert kettő is lesz rögtön!

  • Augusztus 2-6. (szerda-vasárnap), kísérők: Dobos Pál, Szepes Viktor, Szkupien Péter
  • Augusztus 9-13. (szerda-vasárnap), kísérők: Horváth Dávid, Pálinkás Gábor, Al-Hajjar Viktor, Ernyei Dániel

A csereút költsége 20 000 Ft

A csereutakra 9, illetve 8 pajtás mehet, így (a várható) túlzott érdeklődés esetén a csereutakra való jelentkezés esetén szokásos szempontok alapján történik a szerencsések kiválasztása (évfolyam, szakmai vizsgák, szolgálatok).

Jelentkezni Körténél lehet a kortvelyesi.eszter@gmail.com emailcímen július 9. vasárnapig! Ne maradjatok le!

Ha pedig esetleg még mindig lenne valaki, akit nem győztem meg, hogy élete élménye várja Nagycenken, a végére hagytam talán a legütősebb érvem (micsoda taktika). Barátság állomás táblája mellett nagyon menő fényképet készíthettek a BFF-etekkel, ami aztán mehet ki Instára, Snapchat MyStoryba, Tumblrre, vagy akárhova, és csak úgy özönleni fognak rá a szívecskék. Mi is megpróbáltuk anno, és így a cikk végén halkan bevallom azoknak, akik becsülettel végigolvasták idáig, én igazából azért megyek, hogy csinálhassunk egy új képet, amin nem pislogok…

(A bejegyzésben szereplő nagy képek Botta András művei)

Faragó István

Hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz

 

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .