A Gyermekvasút mechanikus biztosítóberendezései folyamatosan újulnak meg az elmúlt években. A külső szemlélő számára ebből annyi látszik, hogy szépen újrafestett jelzőket láthat a vonatból kinézve, viszont a gyermekvasutasok maguk is megtapasztalhatják, hogy a berendezéseken sokkal könnyebb állítani az emeltyűket és kevesebb működési hiba lép fel.
A mechanikus berendezések biztonságos működésének alapja a rendszeres karbantartás. A rendszeres karbantartás mellett is öregednek, elhasználódnak az alkatrészek, az időjárás hatására is romlik az állapotuk, így eljön az idő, amikor az egész berendezés egy átfogó nagy felújításra szorul. Az egész berendezésen itt nemcsak a forgalmi irodában lévő állítókészüléket értjük, hanem az ezzel összeköttetésben lévő kültéri (felszínen lévő vagy akár nem is látható) elemeket is. Aki alaposabban szemügyre vesz egy állomási mechanikus biztosítóberendezést, könnyen észreveheti, hogy a rendszer igen sok alkatrészből épül fel. Gondoljunk csak a vonóvezetékre, például egy előjelző állításához az emeltyűjével több, mint egy kilométernyi vonóvezetéket mozdítunk meg, magáig az előjelzőig a sínpár mellett a vonóvezeték a tartóoszlopokon rengeteg csigán megy keresztül. Magukon az alakjelzőkön is elsőre bonyolultnak látszó alkatrészek teszik lehetővé a jelzőkarok és jelzőtárcsák állítását (vannak rajtuk súlyok, szétcsappanó szerkezet, lámpakocsi stb.)
Jánoshegy állomáson június közepén kezdődtek a munkálatok. Felújították (részben kicserélték) a vonóvezeték-hálózatot, a jelzők alkatrészeit. A gyermekvasutas személyzet számára is szembetűnő változás, hogy a forgalmi irodától az állomás végpont felőli bejárati jelzője és előjelzője felé induló vonóvezeték-párok számára csatornát építettek, így az első vágány mellett a kijelölt közlekedőút mentén a vonóvezetékek már nem a felszínen haladnak. A munkálatok befejező része a jelzők festése: ehhez a különböző színek több rétegben történő felvitele miatt bizony sok időre és kedvező időjárásra van szükség, hiszen csak száradás után lehet a következő színt festeni (egy jelzőn négy szín van: fehér, fekete, szürke és vörös vagy sárga). Az újrafestés előtt a jelzőárbocokat lecsiszolták, addig a nagyvasútról ismert ún. jellegtáblák mutatták meg, milyen sávozású a jelző eredetileg. A jelzőkarok, illetve jelzőtárcsa felújítását Szegeden végezték, így távollétükben ideiglenesen más jelzőkarok és tárcsa került az árbocokra, ezek is a nagyvasútról ismert fényvisszaverő kivitelűek voltak.
Néhány adat, hogy milyen mennyiségű anyagokat használtak fel a felújításokhoz: 2000 méter vonóvezeték, 30 méter blokklánc, 2 db terelő (a vonóvezeték derékszögben való fordításához), 60 db kapcsolóelem (pl. a vonóvezeték és a blokklánc összekapcsolási pontjaihoz), 6 liter festék. Felújításra került a bejárati jelzők 4 jelzőkarja, az előjelzők 2 tárcsája, illetve az AEj-nél lévő ún. utánhúzó súlyokat is kicserélték a könnyebb állíthatóság érdekében.
A felújítást a Gyermekvasút saját biztosítóberendezés-karbantartó csapata végezte a MÁV Szegedi Bizt.ber. Főnökség Központi Javító Szakaszának jelentős segítségével. Ezúton is kifejezzük köszönetünket a szegedi szakembereknek!
Képek: Jablonkay Gábor és Váczi Viktor
Hozzászólás