Lehet túl hatásvadász a cím? Én nem hinném 😀 Az eddigi tapasztalataim alapján, aki látta ezt a filmet és megkérdeztem róla milyen élmény volt, többnyire egyeztek a vélemények. Valamint kivétel nélkül mindenkit megríkatott. Azonban miért van ez a film ekkora hatással az emberekre?
A sztorija igaz történet alapján készült, miszerint egy egyetemi profeszort, aki vonattal járt dolgozni, érkezésekor mindig a kutyája, Hachiko várta a vasútállomáson, hogy együtt sétálhassanak haza. Azonban egyszer a gazdi sajnálatos módon már nem érkezik meg, így a kutyus őt továbbra is csak várja a kijárat előtt ülve. Nehéz ezt az alkotást filmként értékelni, ugyanis abban semmi úttörőt nem mutatott. A rendezőről és íróról ezelőtt és után annyira nem hallottunk, ez a film díjakat se húzott be. Akkor mégis mi az, ami miatt az emberek addig magasztalják, hogy a közönségi szavazatok által az imdb toplistája szerint ez minden idők 211. legjobb filmje? A cselekmény. Ezt egy mondatban össze lehet foglalni, mint fentebb ezt meg is tettem, de itt nem ez a lényeg.
Amikor a film kicsivel már a felén túl van, akkor történik meg a tragédia, és az 50 perc alatt felépített idilli kertvárosi ideális élet egy csettintés alatt a semmivé válik. Onnantól egyre jobban átérezzük az egész üzenetét, hogy amikor valaki eltávozik közülünk, mekkora űrt hagy maga után, az emberekben, és a háziállatában. Ebben a filmben ez konkrét tettekben is megynilvánul. Ha még nem láttad a filmet, akkor kötelező darab. Ebben nincsen fő konfliktus, negatív szereplők, itt a történések egymásból logikusan és emberien (vagy állatian) következnek, az érezhetően elkerülhetetlen finálé felé közeledve.
Készíts össze zsebkendőt, feküdj le az ágyba, kapcsold be, majd ha végeztél ölelgesd meg a kiskedvenced, hogy érezze, hogy szeretik őt! 😀
