Az üzletek polcain már jó ideje (az én életem tizennyolc éve alatt biztosan) megtalálható a fehér cukor „riválisa”, a barna cukor, vagy másik nevén nádcukor. A barna cukorról egyre inkább terjed, hogy egészségesebb, vagy legalábbis kevésbé egészségtelen, mint fehér társa. Mi azonban az igazság? Valóban jobban járunk, ha a barna cukrot választjuk?
A válaszhoz először meg kell ismernünk, hogy miből is készülnek ezek a cukrok. A mérsékelt övben cukorrépából vonják ki a benne lévő „édes anyagot”, míg a forró övezetben a cukornád az őshonos növény, ami a cukorgyártás alapanyagául szolgál. Mindkét növényből hosszú és bonyolult folyamatok során kivonják a bennük lévő cukrot, amit aztán csomagolnak, és már tehetjük bele a teánkba, sütinkbe, bármibe.
Na de vajon miből állnak ezek a cukrok? Nem kell megijedni, ígérem, nem kell hosszas és bonyolult kémiai fejtegetésre számítani. Mindkét cukor ugyanaz az anyag: szacharóz. Ez egy két kisebb cukormolekulából, szőlőcukorból és gyümölcscukorból (személyigazolványuk szerint D-glükózból és D-fruktózból) képződő nagyobb cukor. Elmondhatjuk tehát, hogy a nádcukor és a répacukor ugyan az az anyag. De akkor mégis mitől barna az egyik, ha tök ugyanaz a kettő? Nos, a cukorfinomítás során a cukorrépából vagy cukornádból minden mást elkülönítenek, ami nem cukor, így alapvetően mindkét esetben fehér cukrot kapunk. Ez a minden más egy sűrű, édes szirup, amit melasznak hívnak, és sötétbarna színe van. Lényeges különbség, hogy a cukorrépából képződő melasz nem alkalmas emberi fogyasztásra, ezért teljesen eltávolítják a cukortól. A cukornád melasz azonban alkalmas fogyasztásra, tehát az sem probléma, ha egy kicsi marad a cukorban, barnára színezve azt. A barna cukor tehát tulajdonképpen „koszos cukor”, és gyakran úgy készül, hogy a már kifehérített (akár répa)cukorhoz adnak hozzá egy kis nádmelaszt. Tehát összességében elmondhatjuk, hogy a két cukor teljesen ugyan az, ugyan olyan élettani hatása van, sőt, ki nem találnád, de még kalória is ugyanannyi van bennük (kb. 4 kcal/gramm). Igaz ugyan, hogy a melasz tartalmaz nyomelemeket és B6-vitamint, azonban akkora adag cukrot kellene elfogyasztani ahhoz, ezek az anyagok érvényesüljenek, hogy jóval többet ártunk a szervezetünknek a bevitt cukormennyiséggel, mint amennyit használunk a nyomelemekkel. Így, ha csak azért vettél drágán barna cukrot, mert „az jót tesz”, sajnos ki kell hogy ábrándítsalak. Az egyetlen érv, ami a barna cukor mellett szól, az az, hogy kicsit más az íze, mint a „rendes” cukornak, amit egyesek (köztük én is) jobban szeretnek.
Akkor a szimplán „koszos” cukor mitől lesz drágább?
A titok nyitja az, hogy Európában a cukorrépa őshonos, ezért azt termesztik. A nádcukor (és melasz) tehát import áru, ami miatt a szállítási költséget és a vámokat is meg kell fizetnünk.
Hogy vajon mi a helyzet az édesítőszerekkel?
(dobpergés) Azok egy következő cikk témái lesznek valamikor a nem túl távoli jövőben.
Forrás: Kovács Lajos-Csupor Dezső-Lente Gábor-Gunda Tamás: Száz kémiai mítosz
