Ugyan az előző naptári évben kevés szolgálat volt megtartva, sok szolgálat vált rendhagyóvá a járványhelyzet miatt, mégis van egy nap az évben mindig, amelyen a szolgálat egészmás hangulatban telik. Ez a nap szenteste.
Helyesebb lenne inkább szenteste délelőttjének hívni ezt a napot szolgálat szempontjából, mivel csak félnapos a szolgálat. Ezen a napon – a menetrendi naptárba egyedülálló – „D24” menetrendi kód van érvényben, amely szerint az utolsó vonat Hűvösvölgyből 12:10-kor indul; tehát mindkét szerelvény csak 2 kört fordul.
Ebből eredően érdekes helyzetek alakulnak ki… Például az a szerencsés pajtás, aki aznap Széchényihegy állomás pénztárosa lesz, felmegy 117. sz. szolgálatos vonattal Széchényihegyre kinyitja a pénztárt, megfordul a 200-as szerelvény, majd elkészíti a zárlatot és a 114. sz. vonattal visszautazik Hűvösvölgybe.
Ebből fakadóan csoport nincs is december 24-re beosztva; kisegítőnap van aznap.
Ebben az évben kilenc kisegítős és két ifi látta el a szolgálatot.
Ennek ellenére is ellentmondásosan viszonylag sok utas szokott jönni, mivel sok nagyszülő vagy apuka elhozza otthonról a kisgyerekeket, hogy kevesebb vizet zavarjanak a karácsonyi készülődésben. A járvány miatt ebben az évben kevesebben látogattak el.
Fenti negatívumok ellenére is, akik aznap feljönnek szolgálni – legyenek pajtások, ifik vagy felnőtt dolgozók -, tudják, hogy van egy bája ennek a félnapnak. Reggel egy asztalnál reggelizünk közösen, utána vb-s és kevésbé vb-s videókat nézünk a vörösben, felmenetelünk egyes sorban (mert ilyen is van egy évben, hogy annyian vagyunk, hogy kettes sor helyett nem hármas, hanem egyes sorba kell újra felsorakozni).
Maga a szolgálat is kellemesen telik. Az év többi napján egy átlagos pajtás egy doboz Sioval és egy csomag JóReggelt! keksszel kezdi meg a szolgálatot. Nos, ezen a napon – a már emlegetett – széchenyihegyi pénztáros 2 rántót húsos szendviccsel, 2 doboz Sióval, egy csomag JóReggelt! keksszel és egy mandarinnal feszül neki a két óra szolgálatnak, de legjobb esetben is a 200-as vonatkísérőjeként a három és fél órának. (Ez azért van így, mert ezen a napon a szolgálatot teljesítők, a tízórai mellett az ebédet is rögtön kézhez kapják a reggeli sorban állásnál).
Természetesen nem feledkezhetünk meg a nap fénypontjáról, amikor az állomásokon együtt díszítjük fel a karácsonyfát.
Egyszóval szolgálat egyszerre meghitt és ironikus; főleg az utóbbi, mikor „este” a „szolgálatos csoport” megszavazza, hogy az eső ellenére meneteljünk le és vonjuk le a zászlót egy sorban, ami igazából a 3 zászlótisztesből, illetve a mögötte menetelő 2 pajtásból és az ifivezetőből áll.
Ilyen ez a műfaj 😀
A nap slusszpoénja volt, hogy a 200-as szerelvény mozdonya, amikor megérkezett Széchenyihegyre utolsó körében, úgy gondolta, hogy ez az állomás tökéletes lesz neki eltölteni a karácsonyt; úgyhogy inkább ő ott lerobban, és nem megy vissza Hűvösvölgy állomásra…
Végül szerencsére a mozdonyszemélyzet elhárította a műszaki problémát és végül csak 10 perc késéssel érkeztek meg Hűvösvölgybe.
