Interjú

Ezerarcú tanárok a nevelőiben, a poroltó mellett

Sokszor vár az 5-ös buszra, közben tanulmányai során több színdarabban is megmutatta tehetségét. Nem mindennapi iskolában tanult, nem mindennapi ifivezető volt. Ma már vezényléseket készít kora reggel, vigyáz ránk az Otthon folyosóján és csak néhányan emlékezhetnek, hogy ő is szerepelt jónéhány ifishowba. Mára ő a Gyermekvasút egyik nevelőtanára: Körtélyesi Eszter, Körte!

Te voltál az ifiképzős ifim, közös táborokon vettünk részt, de ma már mindenki másként ismer a Gyermekvasúton! Mi vagy és mióta?
Valóban elég régóta ismerjük egymást – szerintem régebben, mint gondolnád… Emlékszem ugyanis, hogy egyszer Szépjuhásznén voltam rendelkező és a nagymamád volt az állomásfőnök, aki elhozott magával téged ’dolgozni’. Tündéri 6 éves forma kisfiú voltál, kented-vágtad a D55-öt. Gyakorlatilag Te tanítottad meg a tanuló pajtásnak, hogy mit is kéne csinálnia a berendezéssel! Lenyűgöztél!
De hogy a kérdésedre is válaszoljak: hivatalosan 2009. november elseje óta vagyok nevelőtanár. 

Igen, azóta mindketten szép lassan felnőttünk. Mi az, amit a legjobban szeretsz abban, hogy nevelőtanár vagy? A beosztást elkészíteni, esetenként ruhát osztani, vagy valami egészen mást?
A szívemhez a táborvezetés áll a legközelebb, de nagyon kedvelem a túrákat, meg a nagyvasúti programok patronálását, meg a vezénylés készítését is… Ha jobban belegondolok szinte mindent szeretek a nevelőtanárságban, azt hiszem egyedül a kondércipelést hagynám ki szívesen.

A hétvégéket vagy a hétköznapokat szereted jobban?

Hétköznaponként kevesebb a kondér… 🙂
De viccet félretéve a hétvégi napokat sokkal jobban szeretem! Több a gyerek, izgalmasabb a menetrend, nagyobb kihívás a vezénylés elkészítése és hétvégenként mindig történik valami a mi kis vasutunkon: tanfolyam, ifiképzés, ifitanács, szakkörök, csoportprogramok, stb. Azt szeretem, ha zajlik az élet!

Nem visel meg az, hogy olykor egymás után korán kell kelni? Mikor indulsz otthonról és a BKV Zrt. mely járatait veszed igénybe, ahhoz, hogy eljuss a vasútra?
De, nagyon megvisel, ugyanis borzasztóan utálok korán kelni! 5 óra 35 körül kell indulnom otthonról, hogy fél 7-re a Moszkva téren legyek. A BKV Zrt.-nek hála immáron két éve átszállás nélkül tudok odáig eljutni az 5-ös busszal.

Körtvélyesi Eszter
Nincsen jogosítványod?
Nincs. Mivel nincs autóm – és szerintem a közeljövőben nem is lesz – feleslegesnek érzem a jogosítvány megszerzését.

Akkor egyelőre marad az 5-ös busz. Sokan szeretik, hogy a különleges pólógyűjteményedből mazsolázgatsz. Van kedvenced ezek közül? Mi alapján választod ki, hogy melyik napra mit veszel fel?
Mindegyiket szeretem, nincs kedvencem.
Általában teljesen véletlenszerűen veszem fel a pólóimat, csak néhanapján akad egy-egy kihagyhatatlan lehetőség, amikor a rajtam lévő ruhadarabnak esetleg plusz mondanivalója lehet:
Ha például ruhásnak vagyok beosztva és nem nevelőtanárnak, akkor fel szoktam venni az ’én nem itt dolgozom’ feliratú pólómat, vagy ha táborvezetőként nem én készítem a vezénylést (amit a gyerekek nagyon jól tudnak, ám mégis hozzám jönnek panaszkodni) akkor jön jól az ’Én kérek elnézést’ feliratú pólóm.

Úgy tudom, Waldorf iskolában végezted felsőfokú tanulmányaid. Milyen végzettséget szereztél itt?
Osztálytanító lettem. (A Waldorf iskolákban az osztálytanító elsőtől nyolcadikig tanítja az összes közismereti tantárgyat a saját osztályában.)

Úgy tudom, tanulmányaid keretein belül színészkedtél is? Mesélnél erről pár sort, mit, kit alakítottál?
A főiskolán számos művészeti kurzuson vettünk részt – zenéltünk, agyagoztunk, festettünk, euritmiáztunk és drámáztunk is. Elég sokat… Ezért most csak a két legjelentősebb szerepemet említeném meg:
Elsőéves koromban Friedrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása c. tragikus komédiájában játszottam a Polgármestert. (A gyermekvasutas egyenruhámban és egy rikító sárga cipőben léptem fel – gyönyörű látványt nyújtottam!)
Negyedévesként pedig a Szentem című színjátékban alakítottam Passiflora perjelnőt, egy apácazárda főnökasszonyát. (Ezt a darabot különösen szerettem, mert a drámatanárunk írta a mi rögtönzéseink alapján, tehát mi alakíthattuk a történetet, nagyon izgalmas volt!)

02
Akkor gondolom, szeretsz olvasni is! Van kedvenc könyved? Milyen stílust szeretsz kézhez venni? Romantikust, regényt, drámát, magyart vagy külföldit?
Nagyon szeretek olvasni, igazi könyvmoly vagyok! MINDEN stílust kedvelek. A kedvenc könyvem Gabriel Garcia Márquez tollából a Száz év magány.

Beszélsz még egyébként valamilyen nyelvet is?!Miből szerezted meg a nyelvvizsgádat?
Angolul beszélek, olaszul és franciául értek. Angolból van nyelvvizsgám.

Még szerencse, mert ha egy angol család szeretne mikulásnap jegyet venni nálad, akkor szót értesz velük! Fogynak a jegyek rendesen, netán elfogytak már?
Valóban nagy szerencse, ugyanis rengeteg angol család jelentkezett már mikulásjegyért…  De a brit roham ellenére azért még akad egy-két jegy!

Te voltál gyerekként Mikulásvonaton? Egyáltalán honnan értesültél a Gyermekvasútról?
Nem voltam, ahhoz én túl öreg vagyok… Vagy talán így jobban hangzik: a Mikulásnap a Gyermekvasúton c. rendezvény túl fiatal!

A rádióban hallott róla édesapám, hogy kisvasutas tanfolyam indul. Ő nagyon lelkes lett, én kevésbé… Azt mondta menjek el, meglátom jó lesz –  mivel én világ életemben szófogadó gyerek voltam elmentem. És persze neki lett igaza: tényleg jó lett!

És aztán hogyan alakult a vasutas pályafutásod? Gondolom sikeres vizsgát tettél majd…
… a tanfolyam után a IV. csoporthoz kerültem ahol 5 felejthetetlen évet töltöttem el, mely alatt életre szóló barátságot kötöttem több csoporttársammal is.
Egy dolog amire igazán büszkék lehetünk: mi kezdtük el énekelni az „Egyre megy honnan nézed…” kezdetű dalocskát, ami azóta is felhangzik minden alkalommal, mikor a IV. csoportosok elbúcsúznak egymástól. 15 év telt el azóta – akkor erre már mondhatjuk, hogy hagyományt teremtettünk, nem?!


Aztán ifivezető lettél! Melyik csoportoknál, merre felé jártál? Esetleg részt vettél egyéb ifivezetői munkában is?
A tanfolyamon kezdtem, majd a II. csoporthoz kerültem. Itt töltöttem az eddigi vasutas létem legszebb éveit – egészen pontosan hatot. Közben segítettem az V. és a XV. csoportnál.  Utána a XIV. csoportot vezettem két évig és – csak a keretes szerkezet kedvéért – a tanfolyamon zártam ifivezetői pályafutásomat.
A csoportjaim mellett részt vettem az ifiképzés munkájában és szakbizottságként is tevékenykedtem.

03

 

Úgy tudom több éves ifivezetői munkád elismeréseként kaptál valamiféle díjat is! Elárulod mi ez és ki kaphatja meg?
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy 5 évig birtokolhattam a ’Gyermekvasút Legjobb Ifivezetőjének’ járó vándorserleget. (Két évvel ezelőtt adtam tovább a kupát kedves barátomnak, Tósoki Károlynak.) Ezt a díjat több évtizede alapították az akkori ifivezetők, a kiosztásáról szóló szabályokat azóta már többször módosították. A jelenlegi – nagyon szigorú – rendszer nagyjából 15 éve van érvényben. Eszerint az ifiknek minden tanév végén szavazniuk kell/lehet arról, hogy szerintük ki volt abban az évben közülük a legjobb – azonban a díj kiosztásához nem elég az egyszerű többség, hanem az ifivezetők jelentős részének egy embert kell támogatnia. Ha ez nincs meg, akkor a serleg marad az addigi tulajdonosánál.

És egy pár mondat óta meg is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már én is ott voltam! Réges-régen ismerlek, de a beceneved miért Körte?  Van hozzá esetleg egy jó kis történet?
Már az első szolgálatomban kijelentette az akkori csoportom egyik rangidős tagja, hogy „Itt már van egy Eszter, úgyhogy te nem lehetsz az!” Nem túl hosszú gondolkodás után – a vezetéknevemből kiindulva – Körtének kereszteltek.

Kocsis Bálint

SIHUHU

Hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.