Delta Egyéb Friss Gyermekvasút

Mi is az a vízdaru?

A vízdaru egyike azon régi elnevezéseknek, amit a vasutasok ránézésre akasztottak egy szerkezet nyakába, azonban a szerkezet feladatát tekintve nem hasonlít arra a tárgyra, amire az elnevezést általánosan használjuk.  A vízdaru sem egy hagyományos értelemben vett daru, hanem pusztán egy olyan cső, mely lehetővé teszi a gőzmozdonyok vízzel való utántöltését. Ennek érdekében körülbelül 2-3 méter magas szerkezet, a gőzmozdonyokba ugyanis általában felülről kell beletölteni a vizet. Azokat az állomásokat hívták régen vízállomásnak, ahol vízdaru volt, és itt a vonatoknak akár a menetrend szerint is időt kellett biztosítani a vízvételre.  A szerkezet attól különleges, hogy mivel feladatának betöltéséhez a vágány űrszelvényébe kell érjen (a gőzmozdonyt ugyanis nem lehet a vágány mellé tenni a víztöltéshez 🙂 ), ezért a vízdaru kihajtható a vágány mellé. Sőt, kihajtott állapotában rögzíthető, hogy nehogy illetéktelenek visszaállíthassák a vágány fölé (helyenként még a biztosítóberendezéssel is kulcsfüggésbe hozható). Az F2-es forgalmi utasítás előírja, hogy a szabad vágányút biztosítása érdekében a vízdarukat a vágánnyal párhuzamos állásban kell tartani, pedig a szerkezeteket régóta nem használjuk (ebben a régi filmben látható több helyen is a vízdaru használata). Az utolsó menetrend szerinti gőzmozdony 1984-ben ment el a magyar hálózaton, ugyan sok helyen még azóta is megvan a vízdaru, egyik sem működik az országban.

Vagy mégis?

A Gyermekvasúton három állomáson létesült vízdaru, Hűvösvölgyben, Széchenyihegyen és Szépjuhásznén (utóbbi valószínűleg csak a fordulóállomás miatt a vonal továbbépítéséig). A gőzvontatás a pálya hegyi jellege miatt hamar véget ért, a vízdaruk nyoma azonban mind a három helyen megtalálható (a beton talapzat legalább). A ma közlekedő nosztalgia vonatok vízvételezése csak Széchenyihegyen szükséges, illetve a fűtőházban. Ez – eddig – tömlővel történt, azonban a megoldás vízhozama nem bizonyult elégségesnek (az alacsony nyomás miatt lassan jött a víz, ezért gyakran kevés volt a víztöltésre szánt idő). A közelmúltban azonban a rég nem használt széchenyihegyi vízdarut felújították, és a napokban üzembe is helyezték, mint az a képen látszik. Így a közeljövőben igazi ritkaságként vízdaruról láthatjuk majd vizet venni a nosztalgia vonataink. A felújításért köszönet illeti a fűtőház dolgozóit!

 

Ernyei Dániel

III. csoportos ifivezető, ex VIII. csoportos pajtás

1 hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz