Az előző filmajánlóban írtam, hogy ebben a rovatban céljaim közé tartozik, az olyan ismeretlenebb filmeket, amik nagyobb figyelmet érdemelnek, bemutatni minél több embernek. Azonban ahogy a címből is kitalálhattátok, ma egy igen neves Pixar mese lesz a főszereplőnk. Megmagyarázom, hogy a legelső mondatomat miért cáfolom meg alapból a témaválasztásommal.
A WALL-E a Pixar mesék közül az, amelyik a legkevésbé lett felkapva. Ha az eladott termékeket nézzük (gondolj ezalatt hátizsákokra, plüssállatokra stb…) akkor nyilván nem teljesített rosszul pénzügyileg, hiszen vannak benne cuki robotok, amik ezeknek remek termőtalaj, azonban maga a film a stílusában eltér a megszokott Disney alkotásoktól. Mondok néhány példát: A Toy Story összes része, a Coco, a Szörny Rt., a Fel!, az Agymanók, mind olyan mese ahol a történet során a szemünk előtt látunk felépülni egy világot, az ottani törvényszerűségeket, jellemző szokásokat és karaktereket, ám maga a cselekmény mégis egy sokkal emberközelibb szálra van felfűzve, ami valamennyi kivétellel, akár nem is befolyásolják az ottani világ történéseit. Mindben találunk egy vicces karaktert, aki a könnyedebb hangvételt biztosítja ezekben a művekben, de ők soha sincsenek annyira túltolva, hogy elnyomják a tanulságot. Ugyanis a pixart szeretik az emberek azzal jellemezni, hogy minden korosztálynak tartogat érdekességeket. Aztán sokan ismerjük a pixar mesék által okozott katarzisokat, amikor a stáblista elindulásával, a moziközönség több mint fele, könnyes szemmel áll fel a székéből.
Mint azt már említettem, a Wall-e sokban eltér valamennyi pixar mese jól bevált formulájától. Azonban a nagyvilág-kisember párhuzam itt is megtalálható. A történet során megismerjük, hogy a 2800-as évek tájékán milyen az élet a Földön és azon kívül. A cselekmény egy igen pesszimista felütéssel vág neki a játékidőnek, ugyanis bolygónk ekkor már lakhatatlannak számít, az emberek űrhajókban tengetik mindennapjaikat valahol az űr másik végén(?), ahol semmi dolguk nincsen. Sétálniuk sem kell, ugyanis egy közlekedő fotel mindenhova elszállítja őket ahova kell. Emiatt, valamint amiatt, hogy a földi viszonyokra értett gravitációval születésük óta nem találkoztak, az emberiség egy igen szürreális formát vett fel fizikailag, és mindenki kvázi járásképtelenné vált.
A történet címszereplője aki egy takarítórobot, a Föld utolsó lakói közé tartozik. Az ő feladata az évszázadok alatt, az emberiség által felhalmozott szemét eltakarítása. A bonyodalom onnan kezdődik, amikor ő talál egy kihajtott növénykét a Föld felszínén.
Itt be is fejezem a történet ismertetését, ugyanis itt indul be a cselekmény. A felépített világ, és az, hogy ezt egy kis robot szemén (vagy lencséjén…) keresztül követjük végig, jellemző az eddigi pixar mesékre. Azonban ami miatt mégis különbözik, és ami miatt ez valószínűleg nem lett akkora siker, mint társai, az a vicces karakterek hiánya. Ebben a mesében ugyan vannak könnyed pillanatok, de a lényeg a tanulságon van, az elrettentő jövőkép bemutatásán. Itt is van szerelmi szál, itt is lehet sírni a végén, de nem ez a hangsúlyos. A történet középpontjában, végig abban a kis csizmában található kihajtott növényke áll, aki, vagy ami miatt feje tetejére fordul az emberiség által ismert világegyetem.
Akit pedig sikeresen lebeszéltem arról, hogy megnézze ezt a mesét, annak pedig üzenném, hogy a tanulsága az egésznek nem az, hogy az emberiségnek a sorsa visszafordíthatatlan. Éppen ellenkezőleg. Ez az egész történet egy küzdelem, hogy újra minden a régi lehessen, hiszen mindig van remény, csak tenni kell érte.
Aki szimbólumokat akar keresgélni a műben, gondolkozzon el miért hívják Évának a fehér robotot! 😉
