Sok filmben – jellemzően amerikai romantikus vígjátékokban – hallhatjuk, hogy egyes szereplők (általában a főszerplő számára elérhetetlen macsó karakter) az adott egyetem vagy középiskola sportcsapatának a kapitánya. Ezek a sportok pedig általában a lacrosse, vagy az amerikai futbal, ritkábban a baseball. Ezzel általában meg is elégszünk, elég annyit tudnunk a film szempontjából, hogy egy sportos fiatalemberről van szó.
Engem viszont érdekelt, hogy pontosan mik is ezek a sportok, úgyhogy végeztem egy kis kutatást, amit szeretnék veletek is megosztani. Sajnos nem fogok tudni teljesen pontos leírást adni róluk, mert nagyon hosszúra nyúlna ez a cikk, de azért a lényeget megpróbálom átadni.
Lacrosse
Egy igen népszerű romantikus vígjáték főhőse lacrosse-ozik, ami egy csapatosan játszott labdasport. Az amerikai őslakos indiánoktól került át főleg az amerikai és kanadai kultúrába. A játékosok célja hálós végű botjukkal (ez a crosse) az ellenfél kapujába juttatni a labdát. Egy csapatban 10 játékos játszik, 3 támadó, 3 középpályás, 3 hátvéd és 1 kapus. A játékosoknak előírás védőfelszerelést hordani, mivel a test-test elleni ütközések a játék szerves részét képezik. Maga a pálya 110 yard (kb. 100 m) hosszú, és 60 yard (kb 54 m) széles. A lacrosse-ban különböző hosszúságú botokat használnak. A támadóknak rövid, a védekezőknek hosszú, míg a középpályosaknak feladatuktól függően mindkettő lehet, azzal a megkötéssel, hogy csak 4 hosszúbotos mezőnyjátékos lehet egyszerre a pályán. Ezzel a bottal vehetik fel a labdát a földről, futhatnak vele, passzolhatják csapattársaiknak vagy lőhetnek kapura. A férfi lacrosse-ban rúgni is szabad a labdát, azonban kézzel csak a kapus érhet hozzá. Természetesen az a csapat nyer, amely több gólt szerzet. A mérkőzések általában gólgazdagok, 10-20 gól is születhet egy meccsen. És végezetül itt egy videó, ahol kicsit belekóstolhattok, miről is szól ez a sport:
Amerikai foci
Az Egyesült Államokban a „football” szót erre a sportra értik, és nem az általunk fociként ismert játékra. Ha amcsi barátaink labdarúgásról szeretnének beszélni, a „soccer” szót haszálják. Na de mi is a különbség a két sport között? Igazából szinte minden. Annyi a hasonlóság talán, hogy mindkettőt füvön játszák, labdával. Meg mondjuk néha az amerikai fociban is rúgják a labdát. Az utóbbi inkább a rögbire hasonlít mintsem a focira. Szabályai elég összetettek, röviden nem igazán lehet leírni. Legjobb módja a megértésnek, ha végignéztek egy meccset. Az amerikai focit egy 120 yard (kb. 110 m) hosszú és 53 yard (kb. 49 m) széles pályán játsza két 11 fős csapat. A védőfelszerelés elengedhetetlen tartozéka a játéknak, hiszen az ütközések komoly részét képezik. Az a csapat nyer, amelyik a 4 x 15 perces játékidő végére (egyes bajnokságokban 4 x 12 perces) több pontot szerez. Pontot szerezni általában támadás során tud a csapat. A támadócsapatnak 4 próbálkozásból legalább 10 yardot (kb. 9 métert) kell az ellenfél bázisa felé haladni. Egy ilyen próbálkozás úgy kezdődik, hogy a támadó- és védekezőcsapat felsorakoznak egymás ellen. A támadócsapat egyik játékosa hátrapasszolja a labdát, miközben a két sor „egymásnak fut”. A labdát innen futással, vagy passzolással lehet előrejuttatni. Ha a labda földet ér, vagy elhagyja a pályát, vége a próbálkozásnak. Pontszerzésre több lehetősége is van a csapatnak. A legtöbb pontot (6-ot) a touchdown éri, amikor a labdával befutnak az ellenfél alapvonala mögé, vagy az alapvonal mögött álló játékosnak passzolják a labdát. Ilyenkor a pontszerző csapatnak lehetősége van plusz pontot bezsebelni, méghozzá kétféle módon. Az első, ami egy pontot ér a kapura lövés. Ilyenkor 20 yardról kell az ellenfél kapujába betalálni, ami a labdarúgással ellentétben nem a földön van, hanem a föld felett kb. 3 méterrel egy keresztrúddal kezdődik. A kapufák közötti távolság kb. 5, 65 m. Akkor sikeres a rúgás, ha a két kapufa közé, és a keresztrúd fölé rúgják. A másik lehetőség, két pontért, egy újabb touchdown szerzése 3 yardos (egyes bajnokságokban 2 yardos) távolságból. Szintén két pontot ér a mezőnygól, amikor támadás közben sikerül az előbb említett kapuba belőni a labdát. Pontszerzés vagy labdavesztés esetén a másik csapat támadhat. Mint már említettem, az nyer, aki több pontot szerez. Íme egy kis ízelítő erről a sportról is:
Baseball
Ütő, dobó befutó, hazafutás. Ismerősek a szavak? Hát persze, hogy azok. Ahogy a métában, a baseballban is előfordulnak, hiszen a baseball a méta nagy testvére. A szintén Amerikában népszerű sportnak is igen bonyolult szabályrendszere van, ezért a teljesség igénye nélkül próbálom meg összefoglalni. A baseballt szintén két csapat játsza, egy támadó, és egy védekező. Egy csapat kilenc fős, és egy mérkőzés kilenc játékrészből (inningből) áll. Egy inning addig tart, amíg mindkét csapat egyszer nem támadott. A tamadás pedig addig tart, amíg a védekezők ki nem ejtik a támadócsapat 3 emberét. A métával ellentétben, itt a dobó a védekezőcsapat játékosa, célja úgy dobni, hogy a támadó ne tudja elütni a labdát. Az ütő mögött guggol az elkapó, aki szintén a védekezőcsapat tagja. Feladata elkapni az el nem ütött labdákat, és az edzővel együtt a csapatot stratégiailag irányítja. A támadók célja a labda elütése során megkerülni a pályát, ami nem M alakú, mint a métában, hanem egy 27,4 m oldalhosszúságú négyzet. A labda elütésével kerülhet fel a támadó a pályára. Amikor a labda a levegőben van, illetve nem jutott vissza hazai bázisra, futhat a pályára felkerült támadó.A négyzet sarkain találhatóak a bázisok, amelyek a földből 38 cm-re kiemelkednek. A játékosok ezeken a bázisokon tartózkodhatnak két ütés között (egy bázison legfeljebb egy támadó). Ha 3 támadójátékos kiesik, helycsere következik. Kiejteni úgy lehet egy játékost, hogy elkapják az ütését levegőben, a labda hamarabb ér el egy bázisra mint ő, az ütés során három ütőhibát ejt, vagy ha futás közben megérintik a labdával. Az a csapat nyer, aki a 9. inning végére több befutóval rendelkezik (fontos, hogy a hazafutás, vagyis amikor az ütő egy ütésből körbefutja a pályát, szintén „csak” egy pontot ér). Természetesen ide is tartozik egy, a sportot bemutató videó:
