BUDAPEST NAGY BAJBAN VAN! (De tényleg) És ha a clickbaites cím után idekattintottál, Beszéljünk egy kicsit arról, hogy közlekedési szempontból Budapestnek mi manapság a legnagyobb (vagy ha a legnagyobb túl relatív fogalom, akkor a legtöbbször hangoztatott) porblémája: az elővárosiasodás. Erről korábban már írtunk egy cikket, ide kattintva elérheted. Ha nem ismered ezt a kifejezést, akkor mindenképpen pótold be a linkelt irományt!
Komolyra fordítva a szót: Budapesetet megtámadta az elővárosi szörny!! Ha először ránézünk, az elővárosi szörny remekül álcázza magát. Alapvetően kertesházak tömkelege, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb emberekkel, háziállatokkal kiegészülve, de az igazság az, hogy ez az entitás napról-napra annyi autóval támadja meg Budapestet, hogy azt nézni is tereh. Míg ez a borzalom szorgalmasan szennyezi szegény városlakók tüdejét, az ügyeletes közlekedési hadvezéreknek egy új taktikát kell választaniuk, hogy mit találnak ki az elővárosi szörny megfékezésére. Fontos a jó fegyverválasztás, mert minden elvétett támadás, évtizedekre határozhatja meg a helyközi lakosok életét. Az alapkérdés mindig ugyanaz: hogyan lehetne a legfenntarthatóbb módra váltani a most zajló ingázó közlekedést Budapest elővárosa és belvárosa között? A válasz a következő kifejezésben rejlik, ami a: mobilitásmenedzsment.
Szedjük ezt a szót darabjaira: a mobilitás = mozgékonyság, ~mozgás, menedzsment = koordinálás, tervezés stb… Szóval ezeket a kifejezéseket párosítva tudhatjuk meg, hogy ennek a „tudományágnak”, vagy folyamatnak a célja, az emberek közlekedési folyamatainak az irányítása. Ez többféleképpen történhet meg, ezáltal a mobilitásmenedzsmentnek igen széleskörű az eszköztára. A közlekedési rendszer, és az emberek közötti kapcsolatot a megállótáblákkal, futár kijelzőkkel, okostelefonokkal, és kismillió másik eszközzel érik el. Ha valaki gondolkodik is az olvasás közben összerakhatta a képet, hogy manapság legtöbbször, a mobilitásmenedzsment, az útvonaltervező alkalmazásokban (Google térkép, FUTÁR stb..) befolyásolja a hétköznapjainkat.
Ez eddig oké… de a szörny nemsokára támadásba lendül… MI LESZ MÁR?! A már feljebb belinkelt cikkben egyszer leírtam, hogy a budapesti közlekedésfejlesztés milyen irányokba lendült, hogy a vasúti stratégiába több milliárd pénzt öntenek, mint ahány villamosból áll a bkv flottája. Ez egy fontos fegyver a szörny ellen. Az autóit így megfékezhetjük egy fenntarthatóbb közlekedési alágazat P+R parkolóival. Azonban ezzel csak feltartóztatjuk. A valódi kegyelemdöfés a szörny szívébe a dezurbanizáció lenne.
A dezurbanizáció során, a kerületek alközpontokat hoznának létre, plázákat, éttermeket stb… Ha belegondolunk, hogy ez mit jelent… Ha például Dunakeszin lenne egy nagyobb üzletközpont, és az embereknek nem kellene a Westendbe járni ruhát vásárolni… Itt a megoldás nem a közlekedési igény kielégítése fenntartható közlekedési eszközökkel, mely versenyképes az autóval. Ebben az esetben a megoldás, a közlekedési igény teljes megszűntetése. Persze (pl.:) a vasúti stratégia fontos. Hiszen az emberek ettől függetlenül nagyrészt dolgozni járnak be Budapestre, ami az irdatlan autós igényt ébreszti. De hogyan szűntethető meg az a közlekedési igény, amire nincs közelebbi alternatíva?
A mobilitásmenedzsmentet, mint fogalmat ha ismerné az útvonaltervező alkalmazások nagy része, akkor nem feltétlen úticélt kívánna meg az app, hanem tevékenységet, és a leggazdaságosabb tervet állítaná neked össze. Kifejtve, valós időben (műholdas járműkövetéssel) megtervezné a számodra, és a környezet számára legmegfelelőbb utat, a hozzád legközelebbi, a kívánt tevékenységet kielégítő helyre. És az előző bekezdésben feltett kérdésre a válasz: ez a menedzselés nem csak az aktuális útvonaltervezésre alkalmas, hanem lakhely-, munkahely-, vagy irányítóknak munkarendválasztásra is (pl.: még a járvány előtt senki sem sejtette, hogy a home office milyen elterjedt lesz). És igen, ez olyan ijesztő is mint aminek hangzik, ugyanis ebben a vízióban, egy gép mondaná meg neked, hogy hol lenne jó laknod.
Összefoglalva, a mobilitásmenedzsmentnek NEM csak az az eszköze, hogy a közlekedési igény ki legyen elégítve, hanem, hogy esetenként azt megszüntesse. Ez nyilvánvalóan intelligens rendszerekkel megvalósítható, saját dönteni képes számítógépekkel. Ez egy elég ridegnek ható jövőkép, aminek eszközei még nem állnak rendelkezésünkre. És sajnos vagy nem sajnos? A fene tudja… De itt az ideje dönteni mit akarunk, mert az elővárosi szörny, a gonosz klímaváltozás démon, és a mindent alapjaiban megrengető autonóm járművek, már a spájzban vannak.
Forrás: Közlekedési információs rendszerek II. – BMEKOKKA252
