Nemrégiben a Gyermekvasút építési szakaszairól jelent meg egy praktikus tippeket tartalmazó írás a SihuHu-n, amelynek folytatásaként ezen cikkben további örök kedvenceket dolgozunk fel.
Következzenek most az alakjelzők és a különféle emeltyűhelyzetek!
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Segédlet ehhez kapcsolódó kérdéseinek népszerűségi indexe tartósan a kívánt értékhatár alatt van. Ennek fő oka vélhetőleg abban rejlik, hogy az alakjelzők egyes jelzési képeihez tartozó szövegek olykor egészen bonyolult, már-már természetellenesnek tűnő mondatok, amiket nem a legegyszerűbb szóról szóra megjegyezni.
A könnyebb megértés érdekében ebben a cikkben a Segédlet 30-33. kérdését dolgozzuk fel, mivel a vizsgán jellemzően ezek szoktak előkerülni az alakjelzőkkel kapcsolatos kérdések közül.
Miből induljunk ki?
Egy komoly akadályt gördíthetünk el a hatékony tanulás útjából már önmagában azzal is, hogyha céltudatosan száműzzük a gondolatainkból a fényjelzőket arra az időre, amíg az alakjelzőkről szóló vizsgakérdésekkel foglalkozunk, hiszen azok csak arra lennének alkalmasak, hogy egy óvatlan pillanatban bezavarjanak nekünk.
Hogy elkerüljük az ebből adódó problémákat, először is felejtsük el a két részből álló szövegeket (ne örökre, csak amíg nincs rájuk szükség!). Az alak előjelző kizárólag arra jó, hogy előjelzést adjon a bejárati jelzőre, tehát minden esetben csak annyit mond nekünk, hogy „A főjelzőn … jelzés várható.”. Az alak főjelzők pedig értelemszerűen semmire nem adnak előjelzést, így azoknál minden esetben elég a továbbhaladásról adott utasítással foglalkoznunk.
Ezen kívül pedig óvakodjunk a fényjelzőkhöz kapcsolódó nyelvhasználattól, így például semmiképp se beszéljünk a vonatnál alkalmazható legnagyobb sebességről!
A különféle jelzési képek
Ha az előbb részletezett szempontok a fejünkben vannak, akkor elkezdhetjük a konkrét jelzési képet elemezni. Ehhez nézzük először a bejárati jelzőket, amelyeknek a tudomány mai állása szerint három különböző jelzési képe ismert.
- Az első és legfontosabb arra utasítja a mozdonyvezetőt, hogy álljon meg. Ebből adódóan a jelzés pontos értelme: Megállj! A hozzá tartozó jelzőállás egy vízszintes jelzőkar az árbóctól jobbra. Mindez feltételezhetően mindenkinek pontosan megvan a fejében, így tehát induljunk ki abból, hogy rézsútos jelzőkart csak akkor látunk, ha a jelző a továbbhaladást engedélyezi.
- Amennyiben egy rézsútos jelzőkart látunk, az arra utal, hogy a jelző utáni váltó(k) egyenes állásban áll(nak). Szerencsére a két kulcsszó kezdőbetűje megegyezik: Egyenesbe Egy kar. Ha ezt a két szót jó alaposan megjegyezzük, az sok esetben nagyon hasznosnak fog mutatkozni. Az váltó(k) egyenes állásából logikusan következik, hogy a mozdonyvezetőnek emiatt nem szükséges mérsékelnie a sebességet. Ezt a jelző is jól tudja, így a jelzésének a pontos értelme: Szabad sebességcsökkentés nélkül! (A fényjelzőket már korábban kizártuk a játékból, úgyhogy itt jobb, ha eszünkbe se jut a vonatnál alkalmazható legnagyobb sebesség.)
- Az utolsó eset az, amikor egyszerre két rézsútos karral szembesülünk. Nem nehéz kiszámítani, hogy ekkor a váltó(k) kénytelen(ek) kitérőben állni, a kulcsszavak segítségével pedig ismét egyszerűen az eszünkbe véshetjük: Kitérőbe Két kar. A kitérő irányban álló váltón viszont veszélyes lenne száguldozni: a „kanyargás” miatt ebben az esetben csökkentett, legfeljebb 15 km/órás sebességre van szükség. A jelző ezt is pontosan tudja, így a mozdonyvezetőnek a következő utasítást adja: Szabad csökkentett, legfeljebb 15 km/óra sebességgel! (Itt arra kell vigyázni, hogy a csökkentett szó nehogy kimaradjon a mondatból.)
Nos, mindez nagyon szép és jó, azonban nem lehet teljes a boldogságunk, amíg nem barátkozunk össze az egyes bejárati jelző-állásokhoz tartozó előjelző-helyzetekkel! A jó hír az, hogy itt mindig csak a már említett, „A főjelzőn … jelzés várható.” című szövegbe kell szóról-szóra behelyettesíteni a bejárati jelző jelzésének értelmét.
Ez így persze túl egyszerű lenne: a főjelző továbbhaladást engedélyező jelzése esetén nyelvhelyességi szempontból egy kicsit még paskolgatni kell a szövegen. A „szabad” szót csípjük le a szöveg elejéről, és helyette a végére biggyesszük oda a „továbbhaladást engedélyező (jelzés várható.)” kiegészítést – egyéb esetben a mondat nem igazán lesz értelmes.
Lássunk egy példát: Ha bejárati jelző „Szabad csökkentett, legfeljebb 15 km/óra sebességgel!” jelzést ad, akkor a háromfogalmú előjelző azt mondja a mozdonyvezetőnek, hogy „A főjelzőn szabad csökkentett, legfeljebb 15 km/óra sebességgel továbbhaladást engedélyező jelzés várható.”. Azt persze mindig tartsuk szem előtt, hogy a kétfogalmú előjelző soha nem fog ilyen jelzést adni, kitérő bejárat esetén marad „A főjelzőn Megállj!-jelzés várható.” állásban.
Az emeltyűállások
Mindezek után viszont még mindig következik egy újabb, nagyon indiszkrét, visszataszító kérdés: vajon hogyan is állnak a biztosítóberendezés emeltyűi az egyes esetekben? Ha azonban az eddigi logikánk mentén haladunk tovább, akkor ez már nem jelenthet akadályt. Vizsgáljuk meg ismét a három esetet:
- Alaphelyzetben az emeltyűk össze-vissza állnak, ez tartozik a főjelző „Megállj!” állásához. (Ebben nem kell logikát keresni, hogyha a másik két esetet megjegyezzük, akkor ez már kizárásos alapon is beírható.)
- Egyenes állású váltó(k) esetén a már jól ismert mondóka segít: Egyenesbe Egy kar. Ennek megfelelően a főjelző emeltyűi közül az A1 (B1) jelűt kezelték, az összes jelzőemeltyű felső helyzetben van.
- Kitérő állású váltó(k)nál pedig rögtön az jut az eszünkbe, hogy Kitérőbe Két kar. A logika itt is stimmel: a főjelző emeltyűi közül az A2 (B2) jelűt kezelték, az összes jelzőemeltyű alsó helyzetben van.
Ez a megjegyzési módszer azért különösen jó, mert univerzálisan alkalmazható az összes alak bejárati jelzős vizsgakérdéshez (a háromfogalmú előjelző esetében is).
Sikeres felkészülést kívánunk!
Hozzászólás