Kettőezertizenhét júniusának utolsó napján, 17 óra 4 perckor kaptam egy üzenetet Körtétől, hogy most már biztosan lesznek nagycenki csereutak, itt az ideje elkezdeni hirdetni őket.
Kettőezertizenhét júliusának első napján, 12 óra után pár perccel kaptam egy értesítést a Facebooktól, hogy „A mai naphoz vannak felidézhető emlékeid.”
Mi a MANÓ?! Most még talán úgy hiszed, kedves olvasó, hogy teljesen értelmetlenül fogok itt ebben a cikkben dátumokat felsorakoztatni, de adj még egy esélyt, olvass tovább, megmagyarázom! Ugyanis amikor ráklikkeltem a fent idézett Facebook-értesítésre, rá kellett ébrednem a világ sorsszerűségére: éppen a mai napon van 4 éve, hogy véget ért az akkori nagycenki csereút, amelyen persze még pajtásként volt szerencsém részt venni.
Szóval most mielőtt a tömény adatokat leírnám, kihasználván, hogy a mai naphoz vannak felidézhető emlékeim, fel is idéznék párat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kedvet csináljak Neked: gyere Te is Nagycenkre, mert őszintén mondom, gyermekvasutas éveim rengeteg élménye közül mind a mai napig az egyik legmeghatározóbbak az ott eltöltött napok.
Érdekes műfaj ez a nagycenki csereút, mert nem nagyon van párja. Csereút, mint a „nagyok”, de közben mégis belföldi, mint egy hosszabb túra. Ráadásul az egyedülállóságát az is adja, hogy elég hosszú ideje nem került már megrendezésre, a legutóbbi konkrétan az a bizonyos négy évvel ezelőtti volt. Szóval nem túlzás, ez most tényleg egy nagyon exkluzív dolog, ki tudja, mikor lesz majd újra ilyesmi.
A csereút jelleg természetesen a Nagycenki Széchenyi Múzeumvasúton ellátott vendégszolgálatokból ered, azaz mint a külföldi csereutakon, itt is szolgálatba álltok majd, ugyanúgy, mint nálunk. Illetve nem, egyáltalán nem ugyanúgy, de ez legyen meglepetés. 😉 Azért nagy vonalakban persze hasonlítanak a szolgálatok, kedvcsinálóként ideteszem ezt a képet, hadd nevessetek, hogy néztünk ki Viktorral négy évvel ezelőtt (mellényt persze nem szabad hordani).
A szolgálatok azért is nagyon királyak Nagycenken, mert tök jó állomásnevek (pl. Kastély, Barátság) vannak arrafelé, amik egész jó poénoknak a melegágyai.
Persze nemcsak a szolgálatok töltik ki az öt napnyi programot, a vasút iránt kevésbé érdeklődőknek is mindenképp érdemes jönniük: megcsodáljuk Sopront, a hűség városát, hajtányozunk, bobozunk és talán még fürdünk is a Fertő tóban. Persze ez a felsorolás így méltatlan, elvesznek a programok, a potenciális élményforrások, pedig nagyon is azok!
Mi is voltunk anno bobozni, és higgyétek el, hihetetlen eufória a lefelé száguldó bobról üvölteni egymásnak, hogy „KÍVÁNOK!” De tényleg.
Most pedig jöjjenek a száraz adatok a csereutakról, mert kettő is lesz rögtön!
- Augusztus 2-6. (szerda-vasárnap), kísérők: Dobos Pál, Szepes Viktor, Szkupien Péter
- Augusztus 9-13. (szerda-vasárnap), kísérők: Horváth Dávid, Pálinkás Gábor, Al-Hajjar Viktor, Ernyei Dániel
A csereút költsége 20 000 Ft
A csereutakra 9, illetve 8 pajtás mehet, így (a várható) túlzott érdeklődés esetén a csereutakra való jelentkezés esetén szokásos szempontok alapján történik a szerencsések kiválasztása (évfolyam, szakmai vizsgák, szolgálatok).
Jelentkezni Körténél lehet a kortvelyesi.eszter@gmail.com emailcímen július 9. vasárnapig! Ne maradjatok le!
Ha pedig esetleg még mindig lenne valaki, akit nem győztem meg, hogy élete élménye várja Nagycenken, a végére hagytam talán a legütősebb érvem (micsoda taktika). Barátság állomás táblája mellett nagyon menő fényképet készíthettek a BFF-etekkel, ami aztán mehet ki Instára, Snapchat MyStoryba, Tumblrre, vagy akárhova, és csak úgy özönleni fognak rá a szívecskék. Mi is megpróbáltuk anno, és így a cikk végén halkan bevallom azoknak, akik becsülettel végigolvasták idáig, én igazából azért megyek, hogy csinálhassunk egy új képet, amin nem pislogok…
(A bejegyzésben szereplő nagy képek Botta András művei)
Hozzászólás