2012. október 06-án egy napsütéses szombat reggelre ébredtünk (vagyis reméltük, hogy az lesz, mivel reggel fél hatkor még elég sötét van). Ez a nap több szempontból is különleges volt. A legfontosabb talán, hogy a X. csoport szolgált a Gyermekvasúton. Amikor fél hétkor az egykori Moszkva téren találkoztam a csoportommal, arra gondoltam, hogy ma mennyi minden fog történni a vasúton. Rajtunk kívül sok kisgyerek várta izgalommal az 50. gyermekvasutas tanfolyam megnyitóját, sőt az idősebb vasutasok is visszalátogattak hozzánk (ők jelenleg a MÁV-nál dolgoznak), hogy felelevenítsék a régi emlékeiket.
Hűvösvölgybe érkezésünkkor már több felnőtt, egykori úttörővasutas várt minket, és rajtuk ugyanazt a lelkesedést láttuk, mint a 10-14 éves gyerekeken. Reggeli előtt elmondták, hogy ők is szolgálni fognak velünk, mint egykor, így megosztva látjuk el az aznapi feladatunkat. Minden állomáson (és egy vonaton) egy régi úttörővasutas, felnőtt is lesz. A szolis vonaton felfelé szerencsésnek éreztem magam, mert Széchenyihegyre lettem beosztva, így egész úton énekelhettem. A vonatúton végig olyan dalokat énekeltünk, amelyeket gyermekkorukban ők is a csoportjuknál. Közben mindenki remélte, hogy több mint 100 gyerek fogja elkezdeni az 50. tanfolyamot.
A szép időjárásra tekintettel sok utas látogatott ki a gyönyörű budai hegyekbe és utazott a vasúton. A mi állomásunkon a felnőtt vasutas az egyik csoporttársammal együtt a váltókezelői toronyban szolgált. A nap folyamán lehetőség nyílt arra, hogy beszélgessünk vele. Elmondta, hogy a Gyermekvasút meghatározta a pályaválasztását és ma is örömmel dolgozik a MÁV-nál. Beszélt arról is, hogy náluk ez egy családi hagyomány, mivel az édesapja is úttörővasutas volt, a fia pedig az 50. tanfolyam résztvevője lesz. Délután, amikor felért Széchenyihegyre a tanfolyamos különvonat, szembesülhettünk azzal, hogy 130 budapesti és vidéki gyermek kezdett el megismerkedni a Gyermekvasút rejtelmeivel. Nagyon jó érzés volt látni ilyen sok érdeklődő kisgyereket, akik közül többen is a csoportunk tagjai lesznek pár hónap múlva.
A szolis vonaton lefele Hűvösvölgyig nagyon sokat nevettünk és énekeltünk a felnőttekkel. A zászlólevonás alatt hangosan énekeltük a gyermekvasutas indulót és még a zenekar is kísért minket.
Összességében én nagyon jól éreztem magam ezen a napon és nagyon örülök, hogy fent lehettem és szolgálhattam a Gyermekvasúton. Érdekes volt látni a generációk találkozását, miközben régi úttörővasutassal szolgáltunk és láttuk feljönni az új tanfolyamos gyerekeket.
Némethi Ági,
X. csoport
Hozzászólás