Szerző - SIHUHU

A városvég itt csupa szürke ház, a részegekre angyalka vigyáz, s a villanyfényben, mint aranykehelyben alusznak a tűzfalak, háztetők, s a sorompón túl ében...

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. Vártál ha magadról szép éneket, dicsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked. E szó jó: csönd...

Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás...

Hol volt, hol nem, a Dunában, volt egy csöpp aranyhalacska, olyan kicsi, mint az ujjam, a legeslegkisebb ujjam, volt hát egy aranyhalacska, aki mindig maga...

Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek...

A mi utcánk olyan utca, nem is utca, csak fél utca. Egyik felén füstös, mohás cserepekkel három faház. Átellenben üres kert és szegydeszkákból rossz kerítés...

Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan...