Ó, én szeretem a bús pesti népet, mely a Külső-Józsefvárosba tépett ruhákba jár vasárnap délután és ámolyogva, szédelegve hallja, hogy döng a tükrös kávéházak...
Címke - Így mondunk mi
Jeromos, a remeterák szivén a vágy serege rág. Sötét a víz feneke: nem lesz többé remete. Sírnak-rínak a kis halak: Ki ad nekünk tanácsokat? Fejünk ésszel már...
Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok...
füttyents nekem a réten át te drága jó barát csupán egy aprócska jelt adj hogy milyen Odaát kell-e ott is adózni az égi parcellák után jár-e arra vadorzó...
Már egy hete csak a mamára Gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, Ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, Ordítottam...
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de...
Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók...
Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: – Lóci, ne kalapáld a bútort! Lóci, hová mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázrezsóról? Ide az...
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott...
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött...
