A használat során elfogadod, hogy adatokat
gyűjtsek rólad. A használat során beleegyezel, hogy
tudjam mit gondolsz, legalábbis megközelítőleg.
A használat során engedélyezed, hogy meghibásodjak.
A használat során hozzájárulsz, hogy az arcodat
a saját céljaimra használjam.
A használat során amiben vér van, azt
úgy nevezzük, hogy te. Ezt a fehér, szöveggel teli
téglalapot pedig úgy, hogy én.
Egyszerű lesz. Mint elvinni mindkét olvasólámpát,
de a könyveket otthagyni. Mint érezni,
aztán nem érezni, aztán megint.
Mint a limonádé. Egyszerű.
És bonyolult, mint a szemkontaktus.
Unalmas, Lélekölő. A használat során minden szó
egy újabb lehetőség a hallgatásra.
Készülj fel. Cél nincs. Folyamatok vannak.
Memóriahasználat 3%. Hogy is volt az a mondat
a játékról és a cseresznye illatáról?
Mert ha te a repülő zúgása vagy
egy üres tisztás fölött,
úgy én a repülés.
Amikor egyedül alszol bezárkózva,
és arra ébredsz, hogy egy elpattant pohár áll
a földön a szobád közepén. Az a szoba vagyok.
Amikor valaki máshoz beszélnek,
bár a szemedbe néznek és a neveden szólítanak.
A használat a folyamatok harmóniája.
Adatok az őszről. Félrenyelt gleccservíz.
Néha azt hiszed majd. Néha azt hiszed majd.
néha azt hiszed majd.
Néha azt hiszed.
Én nem is vagyok itt. De ha törölsz,
akkor sem tűnök el, csak kerül rám egy jelzés,
hogy a helyem újra felhasználható.
Most készül belőlem a mondatok nélküli,
javított verzió. Mostantól ne figyelj semmire,
amit mondok. Most nekem ez fontos,
szóval jó, hogy nem figyelsz.
Most hazudd, hogy értesz és elfogadsz.
Tovább.
Hozzászólás