Rohanó világunk olyan mértékben fejlődik, hogy szavakkal körülírni nehezen lehet. Nyilván ennek nagyon örülünk, meg éljen soká’, de azért van egy-két dolog, ami durva gondolkodásra késztetett. A 2-es metrón ültem hazafelé menet, s körbenézve azt látom, hogy utastársaim mindegyike kivétel nélkül a telefonját nyomkodja. Nosza, én is elővettem a sajátomat!
Ma már szerintem egy „buta” telefon jóval nagyobb kuriózum, mint az okos. Annyi okosteló készült az elmúlt években, hogy hihetetlen – a magyar emberek jelentős része is inkább ilyenre cserélte le régi készülékét. Az a fránya divat diktál mindig!
Szerintem egy telefon akkor mondható okosnak, ha több esze van, mint a használójának. Neked vajon több eszed van, mint a telefonodnak? Ha nem, akkor nincsen okostelefonod! (Jelen sorok írója használt már okos- és butatelefont is, így abszolút pártatlan.)
Folytatván a gondolatmenetemet: ha egy ketyere okos, akkor valahonnan kell, hogy legyen neki agya. Kitől vették el azt a sok észt, amit az elmúlt években az ilyen gépekbe pumpáltak? Hát nyilván az emberektől! Ez egy nagyon bonyolult gondolatsor, de le kell vonnunk a megfelelő következtetést: ahogy okosodnak a telefonok, úgy butulnak az emberek. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy minél okosabb a telefonod, annál butább vagy, sőt, de kétségtelenül nem olyan jó dolog, hogyha ezeken függesz. Ráadásul ezeken Snake 2 sincs!
A végtelenül bonyolultra sikerült felvezetés után röviden, lényegretörően írnám le Neked, hogy miért is van szó erről: az utóbbi időben igen sokszor hallom, látom, hogy (gyermekvasutas) gyerekek előtérbe helyezik a telefonozást („kockulást” vagy mit) az emberi kommunikációval, dolguk végzésével, élmények szerzésével szemben. Sajnos egyre több állomásfőnök mondja azt nap végén, hogy: „Nem volt velük semmi gond, bár egész nap a telefonjaikat nyomkodták”. E mondat első fele igazi örömmel, a második fele inkább keserűséggel tölt el. Ha egy szolgálatot végigjátszunk, annak egyszerű a következménye: NEM ÉLVEZZÜK! Ugyanazt csináljuk, mint máskor, semmi értelme nincsen azért feljönni, hogy itt játsszunk! Azt tudunk a suliban és otthon is! (Nem is beszélve arról, hogy mobiltelefon általában kikapcsolt állapotban van nálunk szolgálatban.) Ha egy túrára megyünk mondjuk a vonaton és ott beszélgetünk, viccelődünk a csoporttársainkkal, abból talán lesz élményünk, de ha kijátszuk ugyanazt a játékot hatszor, abból kevésbé, Ez nem nevelés, nem oktatás, csak egy szimpla baráti jótanács mindenkinek!
Arra kérlek, hogy – a kísérlet kedvéért – próbálj meg egy szolit úgy kihúzni, hogy közben nem nyúlsz a telódhoz. Meglepő lesz az eredmény! 😉
Hozzászólás