Idén volt olyan szerencsém, hogy sátortábor és kéthetes tábor mellett drezdai csereúton (Dresdner Parkeisenbahn) is voltam a Gyermekvasúttal. Nyolc gyerekből, két ifiből és két felnőtt kísérőből állt a magyar delegáció, ebből négy lány, a többiek fiúk.
Reggel fél nyolckor indult a vonatunk a Keletiből, célunk a Drezdai Parkvasút (Dresdner Parkeisenbahn) volt, az utazás pedig pontosan 9 óra 19 percig tartott. Ezalatt beszélgettünk, filmet néztünk, néztük a városokat, amelyek mellett elhaladtunk (Vácot, Prágát és Brnot), és persze izgatottan vártuk az előttünk álló nyolc napot. Milyenek lesznek a drezdai parkvasutasok? Mit fogunk csinálni? Meg fogjuk érteni a német beszédet? Hol fogunk lakni? – rengeteg kérdés járt a fejünkben.
Ezeknek a nagy részére választ is kaptunk, amikor megérkeztünk. Egy tucat parkvasutas várt minket, akik a szállásra kísértek minket, ahol már ki volt függesztve az egész hetes program és készült a vacsora. Egy étkezőkocsiban főztek nekünk, a hálóhelyünk pedig egy kiszuperált hálókocsiban volt – kicsit szűkös, de nagyon kényelmes. Fáradtak voltunk a sok utazástól és izgalomtól, egy gyors köszöntő után nyugovóra is tértünk, hogy másnap frissen és üdén vágjunk bele a programokba.
Rengeteg minden várt ránk a következő napokban. Német vendéglátóinkkal hamar megismerkedtünk, bár először nehezen ment a beszélgetés: közülük kevesen beszéltek angolul, tőlünk meg csak páran tudtak németül. Mivel mindenhova jöttek velünk drezdai ifik és gyerekek is, előbb-utóbb sikerült megértenünk egymást.
Első nap megismertük a Drezdai Parkvasutat (Dresdner Parkeisenbahn) és környékét, a Großer Garten-t, aztán volt egy kis eligazítás magyarul, és második nap szolgálatba álltunk. Az öt állomáson lehettünk naplózók, jegy- és sorompókezelők, hangosozhattunk németül és magyarul, kezelhettük a biztosítóberendezéseket. Volt, aki a vonaton teljesített szolgálatot, adta a jelzést, amikor a vonat „indulásra készen” volt. Természetesen mindig velünk volt egy helyi vasutas is, aki figyelt rá, nehogy butaságot csináljunk. A gyermekvasutas dolgokhoz képest itt minden sokkal kisebb és egyszerűbb volt, így nem volt semmi probléma.
Aztán persze sorba jöttek a nem szakmais programok is: idegenvezetés a városban magyarul, csónakázás és hajókázás az Elbán, séta a Pillnitz kastély parkjában, kalandpark, bobozás, fürdő… Nem unatkoztunk! Nekem legjobban egy szolgálat és a helyi Közlekedési Múzeum megtekintése utáni esti program tetszett: Lementünk a folyópartra, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra, és ott a fűben vacsoráztunk, kebabot és fagylaltot. Ezután pedig esti sétára mentünk a gazdag negyedben, és a hegyoldalról lenéztünk a kivilágított városra. Gyönyörű volt Drezda!
Kétszer fél nap „szabadidőnk” is volt, amikor az érdeklődőket elvitték a DVB (a drezdai BKV) műhelyébe, mások a várost járták, fagyiztak, vásárolgattak, függővasutaztak.
Szinte minden nap valami német specialitás volt ebédre és vacsorára, reggelire pedig svédasztal, így megismerhettük a helyi konyhát is. Az ételek néha első látásra számunkra ijesztőek voltak, de mindig nagyon finomak: husi krumpligombóccal és káposztával, virslis krumplikrémleves, rántott hús gombával és még sok más különlegesség. Német módra rengeteg kolbászt és virslit ettünk.
Az utolsó este szolgálat után körbementünk a parkvasút vonalán a menetiránnyal szemben, majd a svédasztalos vacsoránál az egyik állomás mellett a gőzmozdony kazánjában sütöttünk virslit. Átadtuk ajándékainkat vendéglátóinknak, és mi is kaptunk emléktárgyakat, többek között egy pólót csoportképpel, amit aztán mindenki aláírt nekünk. Nagyon rossz volt a németektől elbúcsúzni, hiszen az itt töltött több mint egy hét után nagyon megkedveltük őket, mindent megtettek azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Páran tőlük idén is jönnek hozzánk, már várják, hogy szolgálhassanak a mi „nagy” vasutunkon. Én is szívesen visszamennék hozzájuk, mondjuk még egyszer nyolc napra. Ha már téged is régóta érdekel a német kultúra, szívesen szolgálnál a drezdai kisvasúton, és megismernél vasutasokat más országból, vagy esetleg ettől a cikktől kedvet kaptál, jövőre jöhetsz te is!
Hozzászólás