Június 3-án reggel nem mindennapi jelenségnek lehettek tanúi a Széll Kálmán téren járók. A VII. csoportot ugyanis ezen a napon várta utoljára a szolgálat a tábor előtt, amiről az ifik méltóképpen szerettek volna megemlékezni.
A járókelők arcát elnézve ez sikerült, mert a gyerekek nagy része törölközővel a vállán, fürdőruhában és felfújható medencével érkezett. A szolgálat első csoportképét már itt elkészítettük, aminek gyönyörű hátteret adott a napokban elég sokszor feltűnő szivárvány. A Gyermekvasutas Otthonba felérve az ifik gondoskodtak a rosszabbnál-rosszabb jobbnál-jobb zenékről.
A meglepetések sora a szolgálat végén kezdődött. Lemenetelés közben elég szokatlan volt, hogy egy medence várt minket az otthon teraszán. Átöltözés után egy elég nehéz esti programon kellett helytállnunk. Kaptunk egy kulcsot, amiről azt tudtuk, hogy a tábor területén nyit valamit, de hogy mit, arra nekünk kell kitalálnunk. Kb. 15 perc zár-próbálgatás után jöttünk rá arra, hogy mit nyit a kulcs: egy faházat, amiben a jövőbeli ifijeink (Tihanyi Dóri és Fejes Dani) rejtőztek.
Ezután következett a fürdős rész, ami a nem túl kellemes időjárás miatt inkább fröcskölésbe ment át. A vacsora hot-dog volt, amit a teraszon fogyasztottunk el az otthonról hozott pirított hagymával, zöldségekkel és rengeteg sütivel. Amíg az ifik kihozták a vacsorát, addig különböző labdajátékokat játszottunk, gondolom, mondani sem kell, hogy egy labda az otthon tetején kötött ki. Szerencsére még mindig maradt időnk, ezért az ifik mindenkinek kiosztottak egy oklevelet, amin az állt, hogy a programok hány százalékán vett részt az adott személy.
Utána már csak a könnyes búcsú, illetve a törölközővel a háton hazametrózás maradt. Úgy gondolom, hogy az egész csoport jól érezte magát, köszönjük ezt a felejt7etlen szolgálatot.
Jancsurák Bence
Hozzászólás