Ugyan leginkább az NVP-k során láthatod a közel 60 ifit egy kupacban, ám azokon kívül is rengeteg időt töltenek együtt a ?pulóveresek. Egy ilyen alkalom a sok közül az őszi és tavaszi ifitúra.
A csoporttúrák múltja már több évtizedre visszanyúlik, de az első ifitúra jellegű program csupán 2004-ben volt. Így a gyermekvasutas ifitörténelem huszonhatodik túráját tudhatjuk magunk mögött most tavasszal. Az ifitúrákat 6-7 ifi szervezi, általában vegyes csoportokból és vegyes korosztályokból, a vasúttól teljesen függetlenül, így például felnőtt kísérő nélkül.
A ti háromnapos kirándulásaitokkal ellentétben a találkozó nem péntek reggel, hanem pénteken kora este van, így a szolgálatos és tanfolyamos ifik is odaérnek a találkozó helyére a Széll Kálmán térről és a BGOK-ból.
Idén március harmadik hétvégéjén pakoltuk bele a legszükségesebbeket az utazótáskánkba és indultunk el Velencére egy Pusztaszabolcsra közlekedő vonattal. Gondolom, hogy többeteknek feltűnt az imént, hogy a Déliből Pusztaszabolcsra közlekedő vonatok kicsit sem érintik Velencét. De nem ment el teljesen az eszünk, ugyanis csupán Budatétényig utaztunk, ahol a VV stúdiója mellett az idősebb ifiknek volt egy kis ideje még jobban megismerni a tanfolyamos ifiket (és fordítva), ugyanis az este folyamán egy kvízjáték várt még ránk.
Rövid várakozás után begördült a parkolóba a különbuszunk, mely mindhárom nap velünk tartott. A buszban persze rögtön előkerültek a gitárok és felcsendültek az ifik kedvenc dalai. Rövidesen megérkeztünk velencei szállásunkra, ahol megkaptuk a túrapólóinkat és karszalagunkat, elfoglaltuk a szállást és kezdődhettek a korábban már említett vetélkedők, melyen egymás kedvenc ételeit is kívülről kellett fújnunk.
(Fotó T. Gergő)
Lefekvés előtt még a régi kéthetes táborbéli diszkóvonatokat felelevenítve tettünk egy kört a buszunkkal a Velencei-tó déli partján, majd a szállásunkra érve ki-mikor akart nyugovóra térhetett.
(a képen két jelenlegi és egy volt ifi is látható)
Bizonyára ismerős az a reggel, amikor az eső csobogása az első, amit meghallasz és szíved szerint az orrodat sem dugnád ki a szobából… Nos, mi erre ébredtünk szombaton. De szerencsére a konyháig fedett terasz vezetett, ahol már a szokásos párizsis zsemle és kakaó várt ránk, ami adott annyi életerőt, hogy legalább a buszra felszálljunk.
Miközben Gárdony felé zötykölődtünk megtudtuk, hogy az ifitúra középső napját azokkal töltjük egy csapatban, akikkel együtt dolgoztunk a tanfolyamon. (Akik már öt évnél régebben lettek ifik egy összevont, vének csapatát képviselhették) A busz egy kerékpárkölcsönző előtt állt meg, ahol minden ifi bringára ült és csapatonként egy hatalmas faluportyára indult. A feladatainkat a tóparti települések különböző pontjain találtuk meg, ezek során minél kisebb és minél nagyobb állatokat kellett keresnünk (poratkától a lóig igen sok fotó készült), szereztünk házi lekvárt, forgattunk videót gyorstüzelő játékokból, összeírtuk az összes tanfolyamos gyerekünk nevét, stb.
Ismered a Velence korzót, a modern, homokos partszakasszal rendelkező szabad strandot? Sajnos márciusban a parti büfék fele sincs nyitva, így a kedvenceinket feladva kényszerültünk ebédelni. Hát nem lesz ott Gasztro klub, az biztos… Viszont a gyenge minőségű kajáról legalább elterelte a figyelmet az ifitúra következő feladata, melyben egy kedvenc filmünket kellett előadni úgy, hogy a szereplők csak vasutas dalokkal kommunikálhatnak egymással. Így megszületett többek között Harry Potter, hisz „ott a kollégiumban, minden egész másképp van”, vagy Rómeó és Júlia története röviden: „csaták tüze, közénk talált nagyon”, végül pedig Rapunzel, ugyanis „Aranysárga színű a szerelmem haja”.
A szállásra visszatérve gyorsan átismételtünk egy táncot is, amit a Replay során láthattatok tőlünk először.
Kipróbálhattuk még milyen vakon/süketen/féllábon/összekötözve valakivel székfoglalózni; licitálhattunk, hogy az adott mondatokat ki tudja frappánsabban befejezni; activityztünk különféle emberi tulajdonságokkal; megrajzolhattunk egy-egy képdarabot, majd a rajzainkból kellett teljes képet kapnunk. A nap utolsó programpontjai az esti karaoke előtt egy isteni gulyásleves és egy generációk közötti vetélkedő volt.
Sajnos az ifik sem ússzák meg a takarítást a túra végén, amivel nem is végeznek olyan gyorsan, mint gondolnátok. Persze az sem segít a hatékony készülődésben, hogy eközben aláírjuk az ifitúrák zászlaját. Ezt 2004 óta minden egyes alkalommal aláírnak a résztvevők (megéri egy gyors fejszámolás: évente kétszer kb. 60 ifi aláírása több összevart lepedőn 2004 óta).
Mindenesetre ebéd után felszálltunk a buszra és elindultunk egy szabadtéri lézerharc pálya felé. A csuklósunk megérkezett ugyan a pontos címre, csak a falu neve nem stimmelt. Így egy igen hosszú zsákutcából kellett kitolatni, ami korántsem volt egyszerű és gyors mutatvány. Szerencsére egy faluval arrébb meglett a pálya így mindenki lőhetett a vakvilágba, végül pedig Kelenföld mellett lett a túra lezárva.
Cikkcakkcikkcakk-ifivezetők
Hozzászólás