Egyéb Érdekesség Friss Tudtad-e

Buta vagyok én, Karak? – Nem vagy buta, csak még keveset tudsz. | VUK | Filmajánló #3

Holnap, azaz április 19-én lesz 39(!) éve, hogy a televíziókban levetítették a (Macskafogó melleti másik) nagy magyar rajzfilmklasszikust, a Vukot. Emiatt most az otthonügyeletes filmajánló rovatában erről a meséről emlékezzünk meg egy kicsit.

Biztos már sokan láttátok ezt a művet, én is amikor még nagyon kicsi voltam, de akkor nem nagyon fogtam fel belőle többet, minthogy rókák vannak benne, és a kacsákat tásnak nevezik. Azonban most újranéztem, és a friss élmények segítségével megpróbálom ehhez a ti kedveteket is meghozni! 😉 A filmváltozat Fekete István azonos című regényéből született meg, és 1981. április 19-20 között vetítették le négy részben a TV-ben, majd ugyanebben az évben, december 10-én a mozikban is bemutatták.

Azonban miért lett ez klasszikus? Ez nem az a mese, ahol szimbólumokat kell keresni, és a tanulságért nagyon mélyre kellene ásni. A magyar animáció akkoriban élte virágkorát, és aranyos rókákat látni a vásznon, akkor még közel sem számított mindennaposnak. Azonban ennyi elég lenne ahhoz, hogy mindenkinek az emlékei közé bevésődjön? Mint említettem feljebb, hogy mi maradt meg nekem gyerekkoromból ennek a mesének a kapcsán… Az igazság az, hogy igen. 😀 De ez nem jelenti azt, hogy ennek a műnek az értékei ennyiben kimerülnének.

Ugyan az üzenet olyannyira nincs elrejtve benne, hogy az egyik karakter konkrétan kimondja, de ettől függetlenül ez nem veszít aktualitásából, és fontosságából. Azonban a tanulság átadásának ilyen egyszerű módszere megérthető, ha szem előtt tartjuk a célközönséget, akiknek ez készül. Ez a film építkezik magában a szórakoztató és aranyos karakterekkel (például ott vannak a részeg libák, a kááárörvendő varjú, valamint az önkéntes szolgává fajult kutyák), akiket öröm nézni, és bennem eszméletlen nosztalgikus élményt keltettek. Majd amikor ez kiteljesedik, jön a nyomasztó (egyes emberek számára sírós) finálé. Egy kisebb, szelíd “érzelmi hullámvasútként” is meg lehet élni ezt a művet, ha elég befogadóak vagyunk a nosztalgikus hangulattal szemben. Apropó belegondoltatok abba, hogy a szüleitek hány évesek voltak ennek a megjelenésekor. Az én anyukám például 9. Ez nekik is visszahozhatja a gyerekkorukat 1 óra 13 percre. Így ez egy igazi közös családi mozizós program, ami mindenki számára elérhető, ugyanis a cikk alján megtalálod a filmre mutató YouTube linket! 😉

Jó szórakozást hozzá!