A most következő Csevegő interjút Gerzsényi Gyulával, a Gyermekvasút vezetőjével készítettem. Az elmúlt évben bizonyára sokszor összefutottatok vele már az otthonban, vagy a különféle szabadidős programokon (NVP-k, csereút, stb.). Az alábbi Messenger beszélgetésből pedig olyan dolgokat tudhattok meg tőle, melyeket eddig legfeljebb csak folyosói pletykákból hallhattatok.
Üdvözlöm Gerzsényi úr!
Szép napot kívánok!
Ha jól számoltam több, mint egy éve annak, hogy vasutunkra érkezett.
Többünkben bizonyára felmerült a kérdés, hogy hogyan vezetett ide az út.
Mikor határozott a vasutas pálya mellett?
Igen. Tavaly március 15-én kezdtem meg a munkámat a Gyermekvasúton.
Az anyai nagymamám és az édesanyám egyaránt vasutasok voltak. Kicsi gyermekként kint botladozhattam velük a vasútállomáson.
Sohasem volt idegen ez a közeg.
Tehát gyermekkori elhatározás volt? Iskolát is ennek megfelelően választott?
Az általános iskolából közgazdasági vagy programozói szakra szerettem volna kerülni, de egy kisvárosi (vidéki) gyermeknek ez nem volt könnyű 1989-ben.
Az egyik szakról az idegen nyelv (orosz) miatt elveszített pár pont, a másikról egy elit iskolások mezőnyében megírt jó, de nem elég jó matematika felvételi miatt csúsztam le.
Így vigaszágon lettem vasútforgalmi szakközépiskolás Békéscsabán. Nem bántam meg.
🙂
Az iskola után rögtön a nagyvasút világába csöppent bele, ha jól sejtem.
Nos, igen. A középiskola öt éves technikumnak indult.
Közben kiderült, hogy a technikusi képzés, finoman szólva „nem túl acélos”, nem biztos, hogy érdemes végig ülni még egy évet az iskolapadban.
18 éves voltam, ketté akartam harapnai a világot.
Kaptam egy ajánlatot attól az állomásfőnöktől, akinél a nyári gyakorlataimat töltöttem. Így érettségi után rögtön beléptem a MÁV-hoz. 18 éves voltam és egy hónapos. (Júniusi születésű vagyok.)
Forgalmi szolgálattevő gyakornoknak vettek fel.
Még nem voltam 19 éves, mikor mindenből levizsgáztam.
Azért az igen dicséretes olyan fiatalon.
A ’80-as években nem volt általános gyakorlat az évhalasztás, így a júniusi születési dátumommal zömmel a legfiatalabb voltam.
Gondolom szép hosszú út vezetett addig, amíg eljutott a csomóponti főnök tisztséghez a nagyvasúton.
Volt ezalatt olyan feladat, amit a legnagyobb kihívásnak érzett?
Több ilyen is volt, szakmai és emberi egyaránt. Vidám vagy szomorú példát hozzak?
Akár egyet-egyet mindkettőből.
Szomorúból van több, sajnos.
Néhány éve az egyik balatoni úgynevezett „átlós” gyorsvonaton meghalt egy fiatalember.
Debrecenből utazott volna a Balaton partjára. Ferencváros állomáson állították meg a vonatot. Mire orvosi segítséget kapott volna, elhunyt.
A MÁV, a hatóságok tették a dolgukat.
Kb. két hét múlva megkeresett telefonon egy csöndes, halk szavú asszony. Ő volt a fiatalember édesanyja.
Kért egy személyes találkozót tőlem.
Nem vádaskodott, nem panaszkodott, csak tisztelettel arra kért, meséljek neki a fiáról.
A fiút elbúcsúztatta az állomáson, és legközelebb annyit hallott felőle, kb. másnap reggel, hogy a holttestét átveheti a SOTE gyakorló klinika kórbonctanán.
Tudni szerette volna, mi történt a fiúval, milyenek volta az utolsó órái, percei.
Egy csendes, halk szavú asszony volt. Talpig feketében.
Hát ez tényleg nagyon szomorú eset 🙁
Szerencsére nem ez határozza meg a hétköznapokat.
Az éremnek volt másik oldala is azért? Ami különösen pozitív volt?
Érdekes módon ez a gyerekekhez köthető.
Volt egyszer egy kisfiú, aki meg szerette volna nézni a forgalmi irodát, ahol dolgozom.
Olyan kicsi volt, nem kellett neki menetjegy sem a vonatokra.
A nagypapájával volt. Megmutogattam neki mindent, ami érdekelheti, majd egy hirtelen ötlettel egy jegyzetpapírból menetjegyet kreáltam neki.
Ez egy 15 éves történet, de nem lehet véletlen, hogy sünit rajzoltam rá. 🙂
😀
Lebélyegeztem, és odaadtam neki. Szóltam a vonaton lévő jegyvizsgálónak, hogy lesz egy „süni menetjegye” is. Később hallottam vissza, hogy a kisfiú egész úton a jegyét szorongatta.
Ez nagyon aranyos 🙂
Van még számtalan történetem, de azok vagy nagyon szakmaiak, vagy erősen korhatárosak. >:)
Ha jól vettem ki az iménti üzenetekből, akkor Ferencvárosban dolgozott a GYV-t megelőző években.
A Békés megyei Szeghalmon kezdtem a pályafutásomat. 1993-tól 1999-ig.
2000-től 2004-ig Rákosrendezőn dolgoztam jónéhány beosztásban.
2004-2008 között a Területi Forgalmi Osztályon (most így hívják), 2008-tól 2015-ig Ferencvárosban.
Nyilván egy teljesen új világnak tűnhetett ezután egy kisvasút vezetése. Mégis mi tűnt a legnagyobb feladatnak elsőre a Gyermekvasútból?
Sok analógiát fedeztem fel a korábbi munkafeladataimmal. Például azt, hogy a legritkábban a gyerekekkel van a baj.
De tréfa nélkül: a Gyermekvasút egy sajátos világ, egy társadalom a társadalomban, egy mikrokozmosz.
Ide külsősként becsöppenni úgy, hogy nem ismerünk személyeket, folyamatokat, történeteket, sorsokat – nem könnyű feladvány.
A klasszikus értelemben vett vasúti munka kb. a 25%-a a napi tevékenységemnek.
A maradék 75%-hoz hozzá öregedni, évtizedes tapasztalatokkal nyúlni – ezt tekintem a legnagyobb kihívásnak.
🙂
Van esetleg már valami pozitív mozzanat, élmény, ami az elmúlt egy évben megfogta önt, emlékezetes maradt?
Nem tudnék kiemelni egyetlen élményt.
Minden nap ér valami olyan impulzus, ami emlékezetessé válik.
Talán egy apróság a közelmúltból.
Szolgálatból jelezték, hogy az egyik csoportban egy kis-nagylány (neve, csoportszáma nem fontos) magatartási problémákkal küzd.
Összeférhetetlen a társaival, és a végén már felnőtt dolgozóra is igen dehonesztáló megjegyzést engedett meg magának hangosan. Olyan illetőre, aki egyébként benne van a Gyermekvasút top tíz cuki dolgozója között.
Lógott a levegőben az eltiltás…
Megkértem, hogy szolgálat végén ifivezetőjével és nevelőjével együtt fáradjon be hozzám.
Hosszú beszélgetés volt. Elég hamar kiderült, hogy az illető otthonról és az iskolából hozta a problémáit, itt nálunk csak kivetült.
Feltettem neki azt a kérdést, hogy itt jól érzi-e magát?
Mivel többször igent mondott, az lett a szankciója, hogy rajzolnia kellett egy képet a gyermekvasútról, ahogyan ezt ő látja, amit neki jelent.
A képet elkészítette.
A Gyermekvasutas Otthonban a figyelmes szemlélő rábukkanhat.
Ááá, magam láttam már azt a rajzot, de a történet mögötte még színesebbé teszi.
Táborig biztosan kint lesz. Utána a drapéria eltakarja.
Több nagyvasúti programon is láthattuk már önt. Hogy tetszettek önnek ezek a programok? Volt esetleg kedvenc program, vagy kedvenc pillanat?
Nagyon élvezem a nagyvasúti programokat, örömmel veszek részt rajtuk.
Egyrészt színvonalas rendezvények, sok munkával és ötlettel, másrészt egy élmény nézni, ahogy az ötven különböző iskolából származó, szórt életkorú és érdeklődésű gyerek egyszerre szórakozik jól, ugyanazon, ugyanúgy.
A büfét nagyon szeretem. 🙂
Kedvenc pillanatot nem emelnék ki – csak megbántanám vele a többi kedvenc pillanatomat.
🙂
A TuTti nevezetű programon láthattuk önnel nem vasutas gyermeket is. 😛 Megtudhatjuk, hogy hány gyermeke van és mennyi idősek?
A fiam, Előd tíz éves, harmadik osztályos. A lányom Emília öt éves, középső csoportos óvodás.
Sejtem a kérdést Elődről. 🙂
Akkor nem lövöm el, gondolom ez nagy részt az ő döntése lesz 🙂
Igen. Kizárólag csak az övé. Nem folytatok semmilyen irányú kampányt sem.
A gyermeknevelésen és a vasút vezetésén túl jut még ideje valamilyen hobbira?
Nem nagyon. Menet közben oldom meg. Pl. autóvezetés. 🙂 🙂 🙂
Szeretek olvasni. Régebben rengeteg könyvet olvastam el.
Ma már inkább csak a napi- és hetilapok, online tartalmak maradtak.
Régebben aktívabban testmozogtam – ha van ilyen szó.
Az irodai életmód azonban becsukta ezt a kaput.
Sebaj, hisz súlyzó helyett ott a teás bögre 🙂
Kicsit kanyarodjunk vissza Hűvösvölgybe. 🙂
Ami a bicepsz helyett az alhasi párna kerületéhez ad hozzá… 🙁
😀
Bevallom feltettem pár keresztkérdést az ismerőseimnek, hogy ötletet merítsek a beszélgetéshez.
Nos, a legtöbben a vasutas konyhával kapcsolatban kíváncsiak a véleményére.
Ön is itt szokott enni? Ha igen milyen véleménnyel van az ételekről?
Igen, gyakran itt eszem.
Tavaly nyáron egy Lelkes Levente nevű virtuális ifi ugyanezt a kérdést tette fel. Úgy tűnik, a hasunk kardinális kérdés.
Rólam tudni érdemes, nem vagyok válogatós, kb. 4-5 olyan étel lehet Magyarországon, amit nem eszem meg.
A gyermekvasút konyháján igen jól főznek. Ezt azzal a szemüveggel kell megítélni, hogy az étkezési nyersanyagnormánk viccesen alacsony összeg, és úgy, hogy a napi öt étkezést nem ritkán mindössze két ember biztosítja.
A lehetőségekből a konyha kihozza, amit lehet.
A gyermekeimről tudom, hogy amiben nincs ízfokozó, az nem is lehet finom. 🙁
A gyermekvasúton gyakran főzünk zöldésgeket, „felnőttes” kajákat.
Sok gyermek otthon nem eszik ilyet, az iskolai menzán pedig kilúgozva kapja.
Egy szó, mint száz, ha nem káposztás tészta van, vagy grízes metélt, akkor felbukkanok délben az ebédlőben.
🙂
Egy kicsit evezzünk, pontosabban robogjunk vissza a komolyabb témákhoz. Menjünk fel a vonalra!
Egy év alatt vélhetően minden állomást kiismert már.
Melyik a kedvence, amin legszívesebben töltené első „gyermekvasutas szolgálatát”?
Valamelyik „hegy”-en, azt gondolom.
De a két „völgy” is tetszik.
Juhászné is szép.
Szóval nincs kifejezetten kedvenc?
A csillebérci biztosító berendezés a dolgozók nagy kedvence – olyan szerkentyűvel pályafutásom alatt nem volt dolgom.
Mind a hét állomás esetén tudnék mondani érveket. Nem szeretnék választani.
Kezdeni azonban Jánoshegyen vagy Hárshegyen szeretnék. 🙂
„B” menetrendben. 🙂
Hát C-ben lehet, hogy unalmas lenne ott 🙂
Van esetleg olyan beosztás, amin első hallásra meglepődött, hogy gyermekek látják el? Ha igen mi volt az?
Papíron olvasva: „értékcikk árus”.
Olyan volt, mint ha részvényeket, tombolákat, ilyesmiket árulna.
🙂
Több nagyobb fejlesztésről hallhatnak mostanában a pajtások a szolgálatok alatt. Mit gondol, melyik az, amivel a valóságban is a leghamarabb találkozhatunk majd?
Valószínűleg a nyári tábor idejére Hűvösvölgy állomáson – a régi biztosító berendezés üzeme mellett – betelepítésre kerül gyakorlás céljából egy Domino 70-es típusú rendelkező pult.
Maga az állomás „korszerűsítése” év végén, vagy 2017. év elején valószínű. Pontos ütemterve még nincs.
A nyár környékén kapunk néhány számítógépet a Prolan Zrt. jóvoltából – bár ez a projekt most picit leült. Ezeken a számítógépeken a nagyvasúti rendszerek mintájára nyomon lehet majd követni a vonatainkat az Intraneten, és bizonyos korlátokkal az interneten.
Több állomás festése, csinosítgatása van folyamatban.
Továbbá dolgozunk a német és orosz cserevasutasok szálló körülményeinek javításán.
Április 11. és április 29. között ismét vágányzár lesz a gyermekvasúton.
A vonataink hétköznapon Hűvösvölgy – Szépjuhászné között járnak majd.
A pálya tovább újul Virágvölgy és Szépjuhászné állomások között.
A kevésbé látványos fejlesztésekre most nem térnék ki.
Huh, köszönjük, ez igazán érdekesen hangzik 🙂
Köszönöm, hogy minden kérdésemre válaszolt!
Nagyon szívesen!
További szép hétvégét kívánok önnek!
Önnek is hasonlókat!
Hozzászólás