Hírek

Gyermekvasút!? Az valami betegség?

Vasutas vagyok
Vasutas vagyok
Fúúú, gyermekvasutas lettem! Azta, gyermekvasutas lettem, kész csoda! Nos, erre az örömkiáltásra számtalan válasz lehetséges, kezdve egy szép és kedves „nem érdekel”-től, haladva a „húúúúúú ez annyira csúcsszuper! kettőspontdé” felé. De kik, mit, miért, hogyan mondanak erre? Figyeld csak:

Osztálytársak:

Van egy tippem. Ha jelenleg gyermekvasutas vagy, te jársz iskolába. Nyertem, igaz? S ha jársz iskolába, bizony még az is előfordulhat veled, hogy tisztázatlan körülmények között osztálytársakra teszel szert. Nekik valószínűleg a „Fényjelzési rendszer alapszabálya, ha a fényjelzőn 2 fény világít”-című történet a kínai nyelvhez áll legközelebb, de ha megkérdezik Tőled, hogy mit csináltál a hétvégén, és erre a „CSP-n voltam” választ adod, az ő szemszögükből nézve bizonyára meg lehet érteni, ha azt gondolják, hogy a Marsról érkeztél. Osztálytársaink sajnos egyes esetekben naivak tudnak lenni, máskor viszont nyálcsorgatva hallgatják meséinket az éjszakai kommandózásokról, vagy éppen a „korizás a kiszemelt lánnyal”-féle anekdotát. Sulis barátaink viszonya a Gyermekvasúthoz nagyon szeszélyes, ám egyvalami mindenki véleményére igaz: Azt csak te tudod formálni. Éppen ezért véletlenül sem mindegy, hogy mennyit és hogyan beszélsz a Gyv-ről.

A „hallodhaverbiztosnehívjunkmentőt?”- szint: Van egy igaz, s bölcs mondás: „Inkább a minőség, mint a mennyiség” (ha jól emlékszem Arisztotelész mondta, de még véletlenül se vedd biztosra). Ez esetben azonban ez egy kis csorbát szenved, hiszen a cimbiket végtelenül felbosszantja, ha megállás nélkül folyik ki a szánkból a szolgálatokban szerzett élményhad. Ha keveset beszélünk, de a lényegi információkat hangoztatjuk, egyszerre csak mi leszünk a hősök, akik minden 15. napon lógunk az iskolából, kapunk ingyen kaját, egyenruhát és élményeket. Ha viszont még félév múlva is csak ezeket kapjuk, ez már túl monotonná válhat, és a hallgatóságunk érdeklődése is csappanhat. Ezért kell jól eloszlatni az időben az információkat, hiszen ha csak mondjuk, mondjuk a sok jót, egy idő után belőlünk válhat a vasutas különc, és a „velednemmegyekelsuliutánbowlingoznimertúgyiscsakavasútróltudszbeszélni”-gyermek. Ehhez, íme egy segítség, a (V)ész-állandó:

(V)ész-állandó
(V)ész-állandó

 Amikor én még kissrác voltam, gyakran tértem el a mennyiség irányába, s ez már nem csak az osztálytársaimnak, de tanáraimnak is sok volt, summa summarum:

  • „Egyenes vágányok, fix menetrendek fekete-fehér világába zárulsz. Szép a fekete, szép a fehér. De látod-e még a színeket?!”
  • „Vedd elő otthon a tanulnivalót, legalább fele olyan gyakran, mint a vezényléseket. Vasutas, szép nyarat kívánok!”
  • „Olyan vagy, mint a gőzmozdony”

Ezen idézeteket az 5-6.-os bizonyítványomból szedtem, szerintem tökéletesen érzékelteti mennyire léptem át a határokat, de ha valaki szerelmes valamibe, nagyon nehéz elfogadni, hogy van más is az életben. Kezdetben minden osztálytársad ezen a szinten van, de rajtad múlik, hogy mennyire lépnek fel a skálán.

Vasutas vagyok
Vasutas vagyok

Az „ezmégakárizgalmasislehet”- szint: Ezen a szinten már megjelenik a visszajelzés az osztálytársak részéről. Félreértés ne essék, nem olyan visszajelzésre gondolok, hogy futva menekülnek előled, hanem, hogy esetleg egy-két jó szóra is futja az erejükből. A teljesség igénye nélkül: 1. „Mennyi pénzt kapsz? MI??? Semennyit???”, 2. „Te is vezethetsz vonatot?”; 3. „Hány embert ütöttél el eddig?”; 4. „Milyen gyakoriak a karambolok?” … és így tovább több ezer kérdésen át, melyek közül mindegyik a Gyermekvasút működésének egy fontos darabjára kérdez rá. Itt lépnek át a havercsókák egy elég fontos lépcsőt: Ekkor gondolják azt, hogy: „Húúú lehet, hogy igaza van. Ez tökre bulin hangzik, lehet, hogy tényleg az is?”.  Igen, barátom, az!

A „váááááááááááááezannnyirakiráááály”- szint: Iskoládban, osztályodban a legjelentősebb eredményed természetesen az lehet, ha sikerül egy osztálytársadat olyan szituációba hozni, amelyen keresztül megfelelő mértékben, reálisan és atttomkirrrályan látja a vasút dolgait, s ki tudja, egy jelentkezési lap kitöltése, és Hűvösvölgy megközelítése az adott napon, csak két vonaljegybe kerül… *Ofkórsz a tanfolyam első heteiben segíthetsz neki, hogy ezt a kemény, fagyos világot megszokja, megszeresse. Ha egy barátod neked köszönheti, hogy kamaszkorát itt élheti le, akkor igazán büszke lehetsz magadra. És ami a legjobb az egészben: Ezúttal nem alaptalanul!

*Angol nyelvű magyarok által használt szó, jelentése: Természetesen

Tanárok:

Oktató személyekkel életünkben más a helyzet, hiszen nagy valószínűség szerint már hallottak a Gyermekvasútról, sőt még az is elképzelhető, hogy előtted is volt már dolguk gyermekvasutas diákkal, hosszú, rideg pályafutásuk során. A tanárok közül két szint lehetséges:

A „zsézsé”-szint: „Az iskola vezetősége nem járul hozzá a gyermekvasutas pályafutásodhoz” – egy magát megnevezni nem kívánó gyermekvasutas osztályfőnöke szájából hangzott el ez a mondat. Természetesen vannak ilyen emberek, akik csak azt látják, hogy az egyik diákjuk csak jön a vasutas kikérőkkel, s bár szorgalmasan hozza az igazolásokat (amin kismozdonyos pecsét van), sokat hiányzik és nem tud rendesen pótolni. Akik így látják, nem igazán örülnek neki, hogy gyermekvasutas van az osztályukban, s utólag talán már meg is bánták, hogy aláírták azt a kis rózsaszín valamit.

A „husshusscakkcakk”-szint: Ugyanakkor a Gyv-n annyi értéket kapunk, amit bőven-bőven tudunk hasznosítani a sulinkban, kezdve az osztályközösség tudat alatti fejlesztésétől (durva, mi?), egészen a pesti közlekedés segítésééig. Egyszóval egy iskolában is nagyon jól járhatnak, ha vasutas vagyok, a pénztárosi szolgálatban a matekot is gyakorolhatom. Éppen ezeket látja a Husshusscakkcakk-szinten lévő tanár is, s jó szívvel elenged minden szolgálatba, szeret téged. Akkor meg végképp jó nekünk, hogyha a tanár gyereke is vasutas, vagy pedig ő maga úttörővasutas volt. De hát ilyen szerencséje nem mindig van az embernek.

Osztályfőnök
Osztályfőnök

[box_light]JAJ, A LEGJOBBAT KIHAGYTAM! Szóval kizárólag rajtad múlik, hogy az osztályfőnököd ott tudod-e tartani a Husshusscakkcakk-szinten. Első lépésben mindenki nyitott, „persze, egy félévben kb. 4-szer, bepótolsz mindent, persze menj csak nyugodtan”. De neked ezt be is kell tartanod, hogy minden rendben maradjon. Nem véletlenül van az a bizonyos 3.51-es átlaghatár, stb., az iskola bármikor odapörkölhet, hogyha úgy gondolja. Szomorú hírem van: Igazuk lesz. Legyetek hát korrektek, meséljétek el a vasút világmegVÁLTÓ részét, pótoljatok szorgalmasan, s a tanáraitok békében maradnak a „Husshusscakkcakk”-szinten. A jó élet titkát árultam most el, remélem figyeltetek. ;)[/box_light]

Szülők:

Anyu!
Anyu!

 Nincs szint nincs semmi, a szüleiteknek sok mindent köszönhettek, s amikor vasutasok lettetek, ez a szám eggyel nőtt. Minden támogatás, minden érkezik erről az oldalról, de persze itt is van ám rengeteg dolog, amit kinek? Kinek? Igen, neked kell megtenni. Hiszen mindenki érti, hogy ma is csoportprogram van, de ha a szoba nincs rendbe, akkor nincs rendbe… Tehát a szüleid is valószínűleg büszkék lesznek rád, örülni fognak neked, és bizalommal viseltetnek a Gyermekvasút iránt. Érdemes meghálálni, egészen jó dolog.

Nagyszülők:

Az „aaaaaaaahhhhhhhhhhhhhhhhh”-szint: Sok gyermekvasutas életében előfordult már szerintem az eset: *Állunk a sorban első tanulónkban, juj nagyon izgi lesz, azta Széchenyihegyre kerültem, jaj de izgulok, hoppá itt vagyok, jaj ez nehéz, vááá… jééééé nagymamii* – és ekkor mint a hős feltűnik a nagyi frissen vásárolt péksüteményekkel, fényképezővel, miegymással, és káprázatos öröm árad szét benne, ahogy az egy hete még a kiságyban fekvő unokája egy sötétkék egyenruhában szorgalmasan teszi-veszi magát. Nagyszüleink általában idősebb emberek, mint mi, vagy anyu/apu (ez komoly bölcsesség volt, érdemes megfontolni), így a sok történet, ami életükben történt eltörpül, az idő egyre rövidebbnek tűnik. Nekik tényleg olyan mintha tegnap születtünk volna, aztán ma már csak egy vonatközlekedés menetrendszerű lebonyolításában veszünk részt. Abszurd. Mindamellett ők is nagyon sokat segítenek nekünk, s ha esetleg a 215/235. sz. vonat tartalma lanyha lenne, ők bátran tudnak ezen segíteni.

Az „aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaawrggggggggggggggggggggggggahrahhh”-szint: Na azért túlzásokba ne essünk!

Utasok:

Végezetül tekintsünk bele abba, hogy amikor egyes szerelvényeken teljesítünk szolgálatot, milyen viselkedésre hozzáállásra számítsunk bizonyos utasok részéről:

Kisgyermekes család: – Jaj xyz-ka add oda a jegyet a kalauz bácsinak!

Kamaszkorú iskoláscsoport: – Nem kapsz pénzt!? Tényleg nem kapsz? De akkor minek csinálod? Ingyen kaja van legalább?

Külföldi család/túristacsoport: Foto, foto, foto, foto, foto, fota máhen, téjk ö pikcsör, foto, foto, foto, foto,

Végezetül pedig pörgesd át újra, amit az imént olvastál, s tegyél jelet abba a rubrikába, ahová neked stimmel:

OSZTÁLYTÁRSAIM VISZONYA A VASÚTHOZ

„hallodhaverbiztosnehívjunkmentőt?”

„ezmégakárizgalmasislehet”

     „váááááááááááááezannnyirakiráááály”

Osztályfőnököm viszonya a vasúthoz

„zsézsé”

„husshusscakkcakk”

Nagyszüleim viszonya a vasúthoz

„aaaaaaaahhhhhhhhhhhhhhhhh”

„aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaawrggggggg blabla

Remélem, a környezeted elfogadja a te vasutasságodat, tolerálja, netán szereti is. Mert úgy gondolom, a vasúton a jó élet garantálva van, de ha a megfelelő jeleket húztad be, akkor bizony azon kívül is! A tanulságokat meg ne vonjuk le, hanem a mentés gombbal az agyunkba zárhatjuk, és a legközelebbi Nagyvasúti programra már úgy mehetünk, hogy nincs kupleráj a szobánkban! Mert az élet így király!

(Köszönet a segítségért számos pajtásnak!)

 

Szepes Viktor

Szepes Viktor

Pajtás: IX. csoport
iFi: II.csoport

Hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.