Egyéb

Nemes Nagy Ágnes: Istenről

Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni.
Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet
a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot.
Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.

Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-
koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy
teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes
tölgyfát gyömöszöltél?

Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted
nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ
teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.

Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne
csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne
ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét.
Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!

Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te,
milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod
te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e,
hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát,
cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-
krakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy
a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted?

Egy szót se szóltam.

Címkék

Így mondunk mi

sihuhu.com/vers

Hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..