Március első vasárnapjának reggelén egy csapat gyermekvasutas lepte el a Nyugati pályaudvar pénztárcsarnokát. Ezen a napon tartotta ugyanis a Delta klub idei második alkalmát, most egy eddig teljesen távoli hely, Szolnok volt az úticél.
Odafele a 100a vasútvonalon utaztunk ceglédi átszállással. Az út hamar eltelt, és már meg is érkeztünk Szolnokra, ahol már vártak minket. Érkezésünk után mindenki kapott egy helyszínrajzot az állomásról, majd még pár érdekességet is elmondtak. Tudtátok, hogy Szolnokon van két olyan ,,vágány”, ahol csak felsővezeték van? Miután ezeket megtudtuk, elindultunk felfedezni az állomást. Az I. számú őrhellyel, az ún. Pagodával kezdtünk. Többek között itt található az állomás D70 típusú biztosítóberendezése is.
Jól szemlélteti az állomás méretét, hogy útunkat innen nem gyalogosan, hanem egy friss fővizsgás kocsival és egy remot dácsiával folytattuk. Következő állomásunk a VI. sz. őrhely volt, ahol a ’90-es évek közepéig gurítás is volt, ma már csak a MÁV-START kocsijavítója található itt.
Ezután ismét vonatra szálltunk, és a Déli ipari rendezőt céloztuk meg. Ezen a helyen nincs felsővezeték, és szerintem pont ez adja meg a hangulatát. Itt megnézhettük a helyszíni állítású angolváltót, illetve a tekerős sorompót is.
Utána visszavonatoztunk az állomásra, ahol megnéztük Szolnok egyik büszkeségét, a kiállított 424-es gőzmozdonyt. Ezt követően a váróterem következett, ahol Kondor Balázs úr (aki egész úton kísért minket) páratlan vasúti kiállítását tekinthettük meg. Ha esetleg Szolnokon jársz, feltétlenül javaslom, hogy tekintsd meg.
Végül nem maradt már más hátra, mint a fájdalmas búcsú Szolnoktól. Köszönjük szépen a szolnokiaknak, és különösképpen Kondor Balázs forgalmi csomóponti főnökség vezető úrnak, hogy fogadtak bennünket.
Hozzászólás