Ha még esetleg nem olvastad Milán cikkének 1. részét, azt itt teheted meg!
A következő napot [5. nap] ismét a Großer Gartenben töltöttük, ahol a Parkvasút is elhelyezkedik. Délelőtt egy jó nagy kört tettünk (igazából egy portya keretei között) az itthoni Városliget méreteit is meghaladó parkban, különböző feladatok elvégzésével. Mi is kicsit tanultunk németül, a drezdaiak is egy kicsit magyarul, csónakáztunk, megnéztük a kastélyt, fotóztunk, játszottunk, tehát a nap első fele is kellemesen telt el, az időnkénti eső ellenére is. Délután pedig egy újabb szolgálat következett, és véget is ért ez a nap.
A következő napon a szokásos, nagyon bőséges svédasztalos reggeli után kicsit kimozdultunk Drezda területéről, és Chemnitzbe utaztunk. Először megismerkedtünk elméletben az ún. Chemnitzi modell Tram-Train-ekkel, majd körbe is utaztunk a hálózaton egy helyi villamossal, útközben sok érdekességel gazdagodva. A vállalat székházában ebédeltünk, majd ellátogattunk a villamosdepóba. Érdekes, hogy ebben a kocsiszínben a helyi villamoshálózat és az elővárosi vasútvillamosok járműveit is tárolják. A napot a helyi Iparmúzeummal zártuk, ami szintén nagyon érdekes volt számunkra.
A pénteki nap volt a leghosszabb. Délelőtt a drezdai közlekedési vállalat kocsiszín-műhely komplexumába mentünk. Itt is egy mindenre kiterjedő körbevezetésben részesültünk, például láthattuk, hogyan mosnak egy villamost, vagy hogy hogyan alakítják ki az új építésű vágányokat és síneket. Ami ezután következett, rendkívül érdekes volt. A kocsiszín egyik tárolóvágányán egy Alstom villamos állt, kitárt vezetőfülkeajtókkal. A pálya pedig szó szerint a miénk volt: egy oktató felügyelete alatt max. 10 km/h-val végigvezethettünk a vágányon! Amikor végeztünk, néhány csoportkép készült, és buszra szálltunk, aminek köszönhetően megúsztuk a közeledő záport. Később egy függővasúttal feljutottunk egy, a külvárosban magasodó hegyre. Innen csodás kilátás nyílt a városra. Itt volt 1 óra szabdidő, ami alatt sétáltunk egy kicsit a meredek utcákon, majd leereszkedtünk, és gőzhajóra szálltunk, amivel a belvárosba utaztunk. Egy rövid sétát tettünk az Elba-parton, majd a 11-es villamossal felmentünk egy másik hegyre. Az itt található torony és tucatnyi társa Németország területén Bismarck német kancellárnak állít emléket. A torony aljában volt a vacsora, és lehetőség akadt a kilátásban is gyönyörködni. Sajnos, mire nekiindultunk az éjszakai városnézésnek, eleredt az eső, de így is szuper volt látni a Zwingert és a kincstári épületeket sötétben, a belvárosi hídról, és meghallgatni a számtalan várostörténeti emléket. Így hát már majdnem este 11 volt, mire visszaértünk a szállásra.
Az utolsó teljes nap délelőttje szabadidővel telt, a délután pedig egy utolsó szolgálattal. Végül, a tiszteletünkre szerveztek egy dupla körmenetet a Parkvasúton (helytelen vágányon), és egy csoportkép is készült a nyílt vonalon. Este kivételesen a körfűtőházban vacsiztunk, és elbúcsúztunk egymástól, megköszöntük a vendéglátást.
A hazautazásunk napjára már csak némi pakolás maradt. Egy körbevezetés keretében még megismerhettük a körfűtőházat, benne néhány gőzössel, majd végleg elköszöntünk, és elhagytuk a szállást. Gyalog mentünk a főpályaudvarra. A vonatunk hamar jött, és semmi probléma nem volt, csak sajnos egy kiszámíthatatlan cseh vágányzár miatt felszedtünk nem kevés késést. Bár, talán ezt senki nem bánta igazán. Végül beértünk a Nyugati pályaudvarra, és így ért véget a csereutunk.
Vajda Milán VIII. csoportos pajtás beszámolóját olvashattátok.
Hozzászólás