A SiHuHu-n már korábban is olvashattak az érdeklődők egyes drezdai csereutakról. Azonban a németországi kirándulás programja egy kicsit mindig változik, úgyhogy reméljük, hogy tudunk újat mondani az olvasóknak. Vajda Milán VIII. csoportos résztvevő beszámolóját olvashatjátok.
Az idei csereút július 26-án kezdődött. Rögtön egy apró szokatlanság a korábbiakhoz képest, hogy a vonatunk vágányzár miatt nem a Nyugatiból indult, hanem a Keletiből. Körülbelül 10 órán át utaztunk Szlovákiát és Csehországot is átívelve egészen Dresden Hauptbahnhofig.
A vonatról leszállva rögtön megpillantottuk a német csapatot, akik szívélyesen fogadtak minket, és a szállásra vitték a csomagjainkat. Mi pedig elindultunk a szállásunk felé. Amikor megérkeztünk, elénk tárult az impozáns megjelenésű múzeum, ami helyt adott a hálókocsinknak, amiben aludtunk. Az érkezésünk után nem sokkal egy rövid ismerkedőre hívtak minket a németek, majd megvacsoráztunk és nyugovóra tértünk.
A második napon már rögtön következett a drezdai Parkvasúttal való ismerkedés, majd délután a szolgálat ellátása. A szinte mindig velünk tartó helyi csapatban tudtak néhányan magyarul is, így könnyen szót értettünk egymással, sőt, közülünk is beszéltek egy páran németül. Délelőtt a Parkvasút bemutatása következett. Vicces, hogy a kisvasúthoz ugyanúgy a 61-essel jutottunk el, de ez a járat egy busz volt.
Amikor odaértünk, körbevezettek minket Zoo állomáson és az odatartozó fűtőházban, majd egy rövid oktatást kaptunk a vasút történetéről és működéséről, és megismertük a járműparkot is. Ezután az ebéd következett, ami remek alkalom volt a beosztás elkészítésére. Amikor mindenki már egyenruhában volt, megtudtuk, hogy a németek közül ki fog segíteni nekünk a szolgálatellátásban, majd felültünk a ,,szolgálatos‘‘ vonatra, és a szolgálati helyünkre utaztunk vele. Én az első szolgálatomat Straßburger Platz állomáson láttam el. Ezt az állomást egészen 2024-ig Hauptbahnhof an der Gläserne Manufaktur-nak hívták (Főpályaudvar az üveg manufaktúránál), mivel itt található a Volkswagen üvegből épült gyárépülete, Ez egy népszerű helyi látványosság, így itt a legnagyobb az utasforgalom. A szolgálat befejeztével visszatértünk Zoo állomásra, majd a 61-es busszal a szállásunkra. A nap egy szintén nagyon jó vacsorával ért véget.
A 3. nap egy felezett nap volt. Délelőtt a drezdai parkvasutasok továbbképző intézményébe látogattunk, ahol modellvasutakat irányíthattunk valódi biztosítóberendezésekkel és kezelőpultokkal. Ez is egy nagyon érdekes program volt. Ezután jött a városnézés. Az idegenvezetőnk magyar volt. Először is egy régi, Drezdában is sokáig használt Tátra T4 villamossal mentünk körbe a városban, aztán leszálltunk, és sétálva néztük meg a Zwinger múzeum udvarát és a különböző régi épületeket a belvárosban. A városnézést a híres templomban, a Frauenkirchében zártuk, majd kaptunk némi szabadidőt, ami alatt muszáj volt beülnünk valahova, mert eléggé esett.
A 4. napon Moritzburgba látogattunk el. Még a városban megcsodáltuk a neustadti (Újváros) pályaudvar díszes csarnokát, majd buszra pattantunk és a moritzburgi vadasparkig utaztunk. Miután megismertük az itt lakó élőlényeket, ellátogattunk a moritzburgi kastély kertjébe, ami egy gyönyörű dísztó szigetén állt. Ezután ettünk némi fagyit, majd elindultunk a helyi kisvasúthoz, ugyanis tulajdonképpen ez volt a nap fénypontja. A vonal különlegessége pedig az volt, hogy kizárólag gőzösökkel üzemelt. Ezzel a vonattal utaztunk egy szakaszon, miközben sok érdekes információt tudtunk meg az üzemről. A kisvasút egyszer még a villamost is keresztezte!
Folytatjuk.
Vajda Milán VIII. csoportos pajtás beszámolóját olvashattátok.
Hozzászólás