Körülbelül egy hete sikeresen befejeződött a Gyermekvasút egyetlen SR2 jelű útátjárójának felújítása. Ez a parádé sok érdekességet hozott magával a csillebérci körüljárásokon kívül is: így például azt, hogy a hétvégi menetrendben (november 1-jén és 2-án) a gőzmozdonyos nosztalgiavonat Jánoshegyen fordult.
A gőzmozdony ugyanis a fárasztó hegymenetet maga mögött hagyva már igencsak lihegve, szuszogva és rendkívül szomjasan szokott megérkezni Csillebércre is, ezért Széchenyihegyen feltétlenül meg kell itatni. A korlátozás ideje alatt azonban nem volt erre lehetőség, így az a döntés született, hogy Jánoshegyen a gőzmozdonyos nosztalgiavonatokat visszafordítják Hűvösvölgy felé, hiszen ezt a távot még kibírják ivás nélkül is, amilyen szerény jószágok.
Viszont ki gondolta volna, hogy egy jánoshegyi körüljárás nagyban eltér nemcsak a fejállomási, de például a csillebérci változattól is?
Ilyenkor ugyanis szemmel láthatóan sokkal szigorúbb előírásokat követnek a járműmegfutamodás megelőzése érdekében. Rögzítősarukat helyeznek az állva hagyott kocsisor lejtő irányába eső első járművének kerekei elé, és a kéziféket sem elég csak az egyik kocsiban betekerni: ezt meg kell tenni az összes állva hagyott járműben.
Hogy minek köszönhető ez a fokozott elővigyázatosság? Nos, könnyen észrevehető, hogy Jánoshegy állomás vonatfogadó vágányai jóval nagyobb emelkedőben fekszenek, mint a fejállomások, vagy például Csillebérc vágányai. Az előírás egészen konkrétan az, hogy akkor van szükség a szigorúbb protokollra, hogyha a körüljárás során állva hagyott járművek – vagy azok egy része – 2,5 ezreléknél nagyobb esésű lejtőn tartózkodik.
Aki a szabadidejében szeret fenyegető külsejű vasúti utasításokat és táblázatokat böngészni, talán már valamikor észre is vette a roppant szimpatikus elnevezésű Állvatartási segédtáblázatot egy gyermekvasúti állomás falára kifüggesztve. Részletesen ebben vannak rögzítve vasutunk azon szakaszai, ahol a járművek állva tartására nem elegendő egy kocsi kézifékjét betekerni.
Jánoshegy állomás teljes területe ezen pályarészek közé tartozik: ezért volt tehát saru a kocsik előtt, és emiatt volt betekerve az összes létező kézifék. Ilyesmire azonban csak nagyon ritkán kerül sor a gyakorlatban, hiszen körüljárás itt szökőévente egyszer-kétszer fordul elő. Addig is, amíg újra sor kerül rá, legalább ebben a gyönyörű táblázatban bármikor gyönyörködhetünk.
Szakmai lektor: Váczi Viktor; Fényképek: Kaszap Álmos
Hozzászólás