Egyéb Friss NVP Programok

Megszülettek a bajnokok!

Június 4-5-én, immáron harmadik alkalommal került megrendezésre a Chillfest nevű Nagyvasúti Program. Milyen volt? Ilyen:

2017. június 3. 20:00, Cardiff:
A Real Madrid és a Juventus játékosai elkezdenek melegíteni a háromnegyed óra múlva kezdődő Bajnokok Ligája döntőjére.

2017. június 3. 20:00, Csillebérc:
Körülbelül 60 ifivezető feláll a másnapot kiveséző megbeszélésről és elkezdi összerakni a hangosítást egy bizonyos show főpróbájához.

2017. június 3., Szerteanagyvilágban:
Cirka 300 gyermek készíti elő csoportpólóját, sportcipőjét, hálózsákját, közben pedig vidám gondolatokkal nyomatják tele kobakjukat a hétvége várakozásait illetően.

Nehezen tudom definiálni azt az érzést, amit a Budai-hegységben (akár a hűvösvölgyi, akár a csillebérci táborban) eltöltött nyári éjszakák kiváltanak belőlem. Van ezeknél feelingesebb dolog? Gyéren megvilágított ösvények, házakból kiszűrődő mobilfények, közepesen halk gyerekhangok, pislákoló lámpák, fürdeni igyekvő ifik, “mosdóba” tartó vasutaspajtik. A szombat este is majdnem tökéletesen telt ilyen szempontból Csillebércen. Megismerkedtünk Lajosékkal, sütöttünk zsemlét, még egyszer átbeszéltük egymással az előttünk álló napokat. Egy dolog hiányzott csak.

313 gyermek.

Mintha meghallottátok volna akkori gondolataim, másnap reggel mind felkerekedtetek, hogy megostromoljátok a Csillebérci Ifjúsági Tábort, igaz, jó páran megálltatok egy métázós kitérőre a Vérmezőnél. Innen kiemelendő a XIII. és a XV. csoport, akik mindhárom métaselejtezős meccsüket megnyerték, így páholyban érezhették magukat a másnapi métadöntők kapcsán. Azok közül, akik jelentősebb kitérő nélkül érkeztek Csillebércre, a IV. csoport lehetett a legboldogabb, elsősorban jól záró védelmüknek köszönhetően ők is veretlenül zárták a selejtezőket. A negyedik döntős hely azonban még ekkor kiadó volt a két győzelmet szerző csoportoknak, végül az I. csoport, legtöbb összbefutójának köszönhetően, masírozott be a másnapi métadöntőbe.

Miután kimétázta magát mindenki és földre rogyott, mint egy rongybábu, a két kicsiből egy hatalmas lett, hiszen megérkezett a Vérmező crew is a Chillbe, és ekkor telt meg istenigazából Csillebérc gyerekkel, élettel!

Rögtön át is csaptunk a kemény sportolásból fesztiválhangulatba és bevándoroltuk az egész Chillfest falut, megfűszerezve egypár játékkal, fesztiváltevékenységgel.

Mozgalmas délelőttöt éltünk tehát át, a futós métázás után egy keményebb kirándulás jött, így ennek lezárásaképp minden gyermek a házába vonult egy kis pihenőre, egy órácskára elcsendesedett Chillebérc.

Ahhh, hülye autokorrekt.

Nem állt meg az élet, hiszen mindenki kapkodva rohant fürdőruhájához, vízipisztolyához és persze legravaszabb ‘namosttökvizeslettél’ vigyorához, hogy ezek segítségével húsvétosdit játsszon. Milyen érdekes, hogy egy-egy látszólag teljesen jellegtelennek hangzó tevékenység -mint például egymás vízzel való lefröcskölése- mennyire szórakoztató tud lenni, a Chillfest erre tökéletes példa volt. Igaz, a “Vízicsata”, az “Aquaparty” vagy éppen a “maradi strandolás” kifejezések bizonyára jobban sejtetik, hogy itt mekkora bulikah volt (ez volt a két nap vizes blokkja :P), a lényeg, hogy ember nem nagyon maradt szárazon, sőt a szerencsésebbek némi szappannal is gazdagabbak lettek, miután a focipálya hátuljában kialakított “csúszdán” végigcsalinkáztak.

Az aquaparty után sajnos az időkép illetve az ég folyamatos szürkülése figyelmeztetett minket egy be nem tervezett vízicsatára, így biztonsági okokból fedett helyen fogyasztottuk el vacsoránkat, s az estiprogram is a tornateremben zajlott le…

…amely során kb. 300 gyermeket leültettünk TV-t nézni úgy másfél óra erejéig. Első műsorunk az Ezek Megőrültek! volt, ahol a Vasas illetve az Eltiprók csapata csapott össze különböző vicceske játékokban, a nagy küzdelemből végül a közönségszavazatok alapján előbbi, a bírók pontszámai alapján utóbbi került ki győztesnek.

Ha már közönségszavazatok, nézőink a műsor ideje alatt számtalan SMS-t küldtek stábunknak, szeretettel nyújtunk át ezekből egy csokorra valót:

  • mivan????????
  • szia gerrgo vagyok hajra fradi
  • és tegyetek be az adasba és amugy ez ki telcsije? Köszi
  • Megkereslek, ha nem hozod a pénzd

Személyes kedvencem pedig: “???!!!öüöóür!?!

Ha valamelyik üzenet alapján magadra ismertél, jelezd kommentben! 🙂

A megőrülős buli után -gyors F. Ábeles átkötéssel- érkezett a Sztárban Sztár. Ezen tehetségkutató keretében igazi celebek érkeztek a műsorba, tovább fokozva az addig is erős hangulatot. Bizonyára sokak örömére, a Párduclányok produkciójával kezdődött a show, majd Diaz és Fluor verhetetlen párosa következett (segítek, ez a Wellhello), akik a Hűvösvölgyben frissen debütált Domino 70-et foglalták dalba. Meghallgathattuk milyen is a Fantasztikus Lány elszavalva, de meggyőződhettünk arról is, hogy Bölcskei Adele hangja az elmúlt évek alatt inkább javult, mintsem romlott. Eljött hozzánk a Halott Pénz, hogy a métázás örömeit taglalják nekünk egy dal formájában, de itt volt Zámbó Norbi és az ő BKK Alpári Remixe is. A Fektor névre hallgató duó egy csodás szerelemről énekelt, a végén pedig a fináléban valamennyi fellépő eldalolta közösen a Chillfest indulóját, így zárva le ezt a fergeteges hangulatú estét, sőt az egész napot.

Persze továbbra is erős nyüzsgésekbe’ volt Chillebérc, hiszen a nap második vizesblokkjához (az időjárás által kínált fröcskölést szerencsésen megúsztuk) kapkodta mindenki törcsijét, fogkeféjét, papucsát. Túlzás lenne azt állítani, hogy elképesztő alapossággal történt a zuhanyzás, ezt egyes dolgok hiánya lehetetlenné tette, de azért mindenki kellően ki tudta tisztálkodni magából e nagyszerű, de igen fárasztó nap piszkát.

Még néhány kósza srác rohant vissza a lány házakból saját szobájába (“most miéééért, nem mehetek át jóéjt puszit adni, vagy miii?“), páran még visszamentek elhagyott fogkrémjükért, majd megkezdődött a már fentebb említett kedvencem, a csillebérci éjszaka, gyanúsan világító házakkal, mosdóba rohanó fiúkkal, pakoló ifikkel, küszöbön üldögélő lányokkal, sült zsömlével és egy olyan csodás érzéssel bennem, amelyet talán csak a hűvösvölgyi két hét estéi fognak felülmúlni.

Ami volt, elmúlt, hétfő reggel bántóan korán pattant fel a szemünk, hiszen az örökmozgó fiatalok már teljes sportfelszerelésben fociztak, néztek ki az ablakon, a rendesebbek pedig már cuccaikat is összepakolták az ébresztő idejére. Az I., IV., XIII., XV. csoportoknak a szokásosnál gyorsabban és izgulósabban is telt a reggel, hiszen a pogácsás-kakaós csigás banzáj után csak egy gyors emésztésre volt idejük, s máris játékvezetők sípszava rendelte őket a stadionba, a métadöntők lejátszásához.

A négy csoport és szurkolóik feszült csendben figyelték Tóbiás Lonci kezét, aki az elődöntők párosításait sorsolta. Mesterkedéseiből végül egy I. vs. XIII. és egy IV. vs. XV. csata került ki, így ezen két mérkőzéssel kezdődött meg a 2017-es métadöntő. Őszintén bevallom, jómagam előbbi meccsről tudok csupán részletes és hiteles beszámolót adni, hiszen harmadmagammal karöltve ott bíráskodtam. Mindkét csapat hasonló taktikával játszott, a pálya módszeres feltöltésével próbált operálni, nem a nagy ütőkre helyezte a hangsúlyt. A különbség minimális volt, végül a nagyon kicsivel talán fegyelmezettebb I. csoport jutott a döntőbe, de remek színvonalú mérkőzés volt, mindkét csoport 30 befutó felett produkált. A másik ágon a IV. és a XV. csatáját előbbi nyerte, így a döntőben az I. a IV-el meccselt, a métabajnokság bronzérméért pedig egy klasszikus XIII. vs. XV. csatát láthatott a népes nézősereg. A bronzmeccsen a XIII. támadott először, azonban nagyon nehéz dolguk volt ellenfelükkel szemben, hiszen a XV. csoport gyermekei kevés labdát ejtettek ki, cserébe annál többet kaptak el levegőben. Ez végül sorsdöntőnek bizonyult, bár a XIII. csoport is becsülettel küzdött, a métakupa dobogójának harmadik fokára a XV. csoport állhatott fel.

Az I. kezdte támadással a döntőt. A már említett feltöltős taktikájuk ült, eleinte a IV. csoportnak lehetősége sem volt levegőkre. Az utolsó előtti ütést azonban Kálmán ‘Rugóláb’ Matyi (akit elsősorban sportszerűsége miatt szeretnék kiemelni, a döntőben csoporttársa helyett futott, cserébe viszont egyszer sem ütött, respect!) lehalászta a levegőből, nem kevés embert kiejtve ezzel és igen nyílttá téve a randevút. A fordulás után jöttek a IV. csoport rohamai, főleg a támadóidejük elején elég szépen hozták a befutókat. Kb. a 8. percben tört meg az Ifour lendülete egy szerencsétlen esemény következtében, hiszen a negyedik ponton egy “méta” idejében négyen tartózkodtak, így a befutóról veszített el értékes embereket a IV. Ezzel együtt érezni lehetett, hogy nagyon szoros meccs, és még a lefújás után sem volt fogalma az embernek, hogy ki is lehet a győztes. Végül 31:29-re az I. csoport győzött, így -ha nüansznyi különbséggel is- de megnyerte a 2017. évi Métakupát!

Az eredmény kihirdetése után természetesen euforikus állapotba kerültek az I. csoportosok, erről, magáról a döntőről illetve a felkészülés és a bajnokság nehézségeiről is nyilatkozott honlapunknak Csordás Betti és Bukovszki Lili, akik vezéregyéniségek voltak a kupagyőztes csapatban:

Igazából annyira élveztem a játékot, hogy el is felejtettem, hogy ez már a döntő. -kezdte BettiPersze, a meccs előtt tisztában voltam vele és a végén is nagyon izgultam az eredményért. Közben azonban teljesen lekötött a játék, egymás instruálása és a szurkolás, mint például “szép volt, XY” vagy “valaki fusson tovább, mert négyen vagytok!

Az első és az utolsó két meccs volt igazán stresszes (az elsőt elvesztették a VII. csoport ellen – a szerk.), de persze azokon is jól éreztük magunkat. A másik két meccsünkön sokkal felszabadultabbak voltunk, de nyilván egy kis idegesség mindig bujkált bennünk, hiszen tudtuk, hogy mi minden múlik ezen.” -mondta Lili.

A lányok 2014. után második métadöntőjüket játszották, de a kupát még egyszer sem hódították el ezelőtt. Elmondásuk szerint csodálatos élmény.

Olyan volt, mint az X-faktorban. -nevetett LiliMent az időhúzás a meccs lefújása után, a szokásos beszéddel, de közben már mindenki az eredményre volt kíváncsi. A bíró utolsó mondataiban elhangzott, hogy a két csapat között csak két pont a különbség, ez még feszültebbé tette a csoportot. Amikor meghallottuk, hogy nyertünk, először nagyon meglepődtünk, de nagyszerű érzés volt. Hihetetlen nagy élmény volt látni a csoporttársaim arcán a boldogságot, hogy mennyire örülnek a győzelemnek.

Minden nyertes meccs utáni eredményhirdetésnél nagyon boldog voltam, főleg amikor megtudtam, hogy játszhatunk a IV. ellen a döntőben. -mesélte BettiDe mindent felülmúlt az érzés, amikor kihirdették, hogy megnyertük a métakupát, azt szavakkal leírni sem lehet. Az biztos, hogy elsírtam magam, hatalmas adrenalin bomba volt. Hihetetlenül büszke vagyok a csoporttársaimra, hogy így tudtunk csapatban játszani. Ebben a sikerben mindenki egytől egyig részt vett és ennek meg is lett az eredménye.

Ez valóban gyönyörű, de talán előzetesen nem azért érkeztek a Chillfestre, hogy métakupát nyerjenek…

Nem gondoltam, hogy rossz lenne a csoportunk, nagyon sokat gyakoroltunk és a többiek is nagyon sokat fejlődtek. Nagy csalódás volt amikor az első meccsünket elveszítettük a 7 ellen, de egy gyors dobócserével orvosolni tudtuk a problémákat sikeresen, hiszen utána minden meccsünket megnyertük. Természetesen gratulálok a többi csoportnak is, ők is hősiesen küzdöttek.” -zárta le Betti.

Előzetesen kevés esélyét láttam a kupagyőzelemnek, hiszen a csoport az itt eltöltött éveim alatt nem tudott sokszor nyerni. -mondta LiliPersze azért reménykedtem, hogy legalább a döntőbe bekerülünk, hiszen nagyon sokat gyakoroltunk. A selejtezők után is élt még a reményünk, hiszen két meccset megnyertünk. Én is szeretnék gratulálni a többi csoportnak, mert mindenki nagyon sokat gyakorolt és ügyesen játszott.

A lányok nem mindennapi teljesítményére rátesz egy lapáttal, hogy egészen egyedülálló módon, az elődöntőben és a döntőben csoportjuk támadásainál ők ütötték az utolsót, amelynek jogát általában a csoportbéli nagyhangú férfiak biztosítják maguknak.

Ez teljesen spontán jött, nem szoktuk ezeket előre megbeszélni. -magyarázta BettiÉn sem találom el mindig jól a labdát, igazából a dobótól függ minden. Általában közös megegyezés, hogy az utolsó három mindig a nagy ütőké, de volt korábban, hogy nekik sem sikerült eltalálni, de ez teljesen természetes, senki sem tökéletes, hogy mindig nagyokat üssön. Szóval teljesen hirtelen jött, hogy mi üssünk, de persze örültünk neki.

Nyilván a Métakupa elhódítása bearanyozta a lányok két napját, de azért nem csak erről szólt, sőt, mindketten egyetértettek abban, hogy életük legjobb nagyvasúti programján vannak túl.

Szerintem ez volt az eddigi legjobb Chillfest, nagyon tetszettek az új dolgok mint a vízicsata, meg a colorparty. Az ifishowt is kiemelném természetesen, hiszen ki ne szeretné végignézni az ifiket Kasszás Erzsiként vagy épp Puzsér Róbertként!? Kicsit hiányoltam a közös táncolást, ami eddig mindig volt, de ezt is megoldottuk, amikor összeálltunk kisebb csoportokba táncolni. Felejthetetlen emlékeket szereztem itt, így ez volt életem legjobb NVP-je.” -összegzett Lili.

Hihetetlen jól meg lett szervezve ez az NVP szerintem. A vízicsata és a colorparty tetszett legjobban a méta győzelmünk után, hiszen ezekben mindenki részt tudott venni. Az ifishowt sem szabad elfelejteni, nagyon szeretem, amikor az ifik ekkora beleéléssel szórakoztatnak minket, úgy, hogy közben ők is élvezik, amit csinálnak. Nagyon tetszett az arányos időbeosztás, mindenre pont annyi idő volt hagyva, amennyi ideális volt. Kicsit fárasztó és hosszú volt az első napi 15 állomásos program, de az sem volt rossz azért. Imádtam ezt a Chillfestet, köszönöm mindenkinek aki segített ennek a csodálatos programnak a létrejöttében, örök emlék marad számomra.

Persze a métadöntővel korántsem volt vége a Chillfestnek, hiszen ekkor indult be a sportolási nagyüzem. A gyors bemelegítést követően a csoportok a ‘Henrik buvesztaborabol‘ ismert kviddicsben, zsinórlabdában és a várbörtön nevű sportban is megmérkőzhettek egymással. Puzsér úr logikája mentén, miszerint “a párduc nem táncol, az egy állat”, feltehetjük a kérdést, hogy a várbörtön biztosan egy sportág-e, vagy pedig egy várhoz tartozó börtön igazából. Szigorúan véve mindkettő, hiszen a Chillfesten egy labdás-kőpapírollózós-futós játékként jelent meg, jó buli volt.

Akik éppen nem ezekben a játékokban harcoltak a csoportjukkal, egyrészt élvezték az árnyékot, másrészt könnyítettek pénztárcájukon némi Topjoyjal, Cheetossal vagy épp melegszendviccsel, harmadrészt pedig felpróbálhatták a nagy sikerű szumójelmezt, kapura rugdoshattak és sok más egyéb módját választhatták a sportolásnak.

Minden nap eljön a nagy pillanat. Az a momentum, amire mindenki igazán vár, amely mindenkit tűzbe hoz, amely izzó fénygömbként ég az emberek agyában és reménnyel tölti fel őket. Természetesen az ebédelésre gondolok, ez is elérkezett Csillebércre (ezúton is köszönjük a vasutas konyhának a kiváló ellátást).

Az igen bőséges milánói (bolognai? valamelyik a kettő közül) és limonádé adag megtette kellő hatását, ráadásul a Nap is serényen perzselte bőrünket, így a délután lazább hangulatban telt. Újra előkerült a nagy sikert arató vízicsúszda, ismét vizes lett nem kevés gyermek, de lehetett például hennáztatni is. A nagy meleg ellenére, a sportolás sem szorult le a palettáról, hiszen zsinórlabdában és a várbörtönben is (jó, igazából a sportpályán) megrendezték a délutáni döntőket. A zsinórlabda győztese a XV. csoport lett, miután a döntőben a VII. ellen arattak győzelmet, a bronzérmes pedig a II-t legyőző VIII. csoport lett. Royaléknak jól sikerült a nap, hiszen a várbörtönben összejött a duplázás is. Máig emlékezetes, triplahosszabbításos elődöntőben végül lenyomták a II. csoportot, majd a finálét a XIII. ellen is sikerrel abszolválták. Hupiéknak a bronzmeccsen sikerült vigasztalódniuk, a XIV. csoport ellenében.

Végéhez közeledett sajnos e két szupibuli napocska, de azért még hátra volt egy nem elhanyagolható programpont. Korábban már említettem, hogy az emberek -és főleg a gyerekvasutasok- mennyire tudnak élvezni egy-egy kevésbé csábítóan hangzó tevékenységet. Ezúttal az “egymás színes porral történő dobálása” nevezetű hepöning volt egészen emberfeletti, pláne ha úgy mondjuk, hogy “Colourparty“. Szóval mindenki előkapta a kis fekete tasakját és beledobta a hatalmas tömegbe, így lett még színesebb az egész fesztivál. A kímélő üzemmódban játszók megúszták a pólójuk összeszínezésével, a keményebb játékosok azonban garantáltan rózsaszín hajjal, kék füllel, és lila háttal térhettek haza.

No igen, lassan ezzel a gondolattal is el kellett játszani, a hazatérésével. Gyors, színes eredményhirdetés után mindenki caplatott csomagjához, hiszen a két nap végét jelentő Központi Tartalék egyre csak közeledett. Persze jópáran még útba ejtették a csapokat, megkímélve magukat az esetleges szülői ‘úristenhogynézelkifiam?’-tól, de sokat nem segített rajtunk a rögtönzött fürdőzés sem, elképesztően színes alakok tömege hömpölygött a Csillebérci Ifjúsági Tábor kijárata felé.

S jött a könnyes búcsú. Lehet, hogy némi költői túlzás ez, mert mindannyian huncut vigyorral rohantatok anyuhoz, apuhoz vagy épp a különbuszhoz, de ennek ellenére rossz volt látni, hogy a sok agyonfestett kispajti újra szétszéled és nehéz volt visszamenni abba a táborba, ahol egyetlen egy éles kacagást, gyermeki hangot sem lehetett hallani.

Azért jó érzés volt belépni facebookra, instagramra, hisz’ hírfolyamomat szinte azonnal elárasztották a színes profilképek, szívárványszelfik, hestegchillfestek.

(Jut eszembe, ha van jó képetek/videótok töltsétek fel a Google Driveba, vagy küldjétek el a chillfest.nvp@gmail.com-ra!)

Keresem a jó lezárást. Köszönet? Legyen köszönet! Bár eléggé snassz dolog, de mégiscsak úgy illik. Köszönet minden ifinek, felnőtt dolgozónak, hogy ez a fesztivál létrejött, köszönet a szülőknek, hogy ránk bízták a lurkókat, reméljük, élményekkel telve tértek haza. De leginkább nektek köszönjük gyerkőceink, hogy ekkora bulit csaptatok ezen a Pünkösdön is, ígérjük, lesz még ennek folytatása!

A BL-t amúgy a Real Madrid nyerte, de szerintem a hétvége további emlékei ezt már mindenkivel elfeledtették.

Szepes Viktor

Pajtás: IX. csoport
iFi: II.csoport

Hozzászólás

Kattints ide hozzászóláshoz

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.