„A boldog családok, mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család, a maga módján az…”
Határozottan idősebb korosztálynak szóló film, a korhatár ellenére is 12 évesnél idősebbeknek ajánlott. Nincsenek benne durva, vagy horrorisztikus részek, hiszen egy romantikus drámaszerű film, amiben nehéz nyomon követni az eseményeket, és az egész nyomasztó.
A történet Anna Karenináról, egy házas hölgyről szól, aki a férjétől és fiától távol töltött időben beleszeret egy katonatisztbe. Szerelmük beteljesül, de nem lehetnek együtt, hiszen abban az időben a (19. század végének Oroszországában járunk) a házasságtörés még hatalmas bűnnek számított.
A film a szerelmesek elszánt küzdelmét, és a társadalom hozzáállását is nagyon jól bemutatja.
Nagyon tetszett benne az ötletes rendezés; a film ugyanis egyetlen színházban játszódik felhasználva annak minden területét: vannak jelenetek a színpadon, a padláson, a nézőtéren. Szép jelenetek vannak benne, a ruhák és a táncok elképesztően jól néznek ki.
Nagyon tetszett még a férj szerepét játszó, Jude Law alakítása, és persze az egész szerepe. Szinte a teljes filmben a legmeghatóbb és legszebb dolog az volt számomra, ahogyan ő kezelte felesége viszonyát.
Szintén tetszett annak a lánynak a története, akit Vronszkij gróf (Aaron Johnson) otthagy, amint megpillantja Annát.
Ami nem tetszett, hogy az érdekesen induló film a későbbiekben eléggé elmegy egy orosz szappanopera irányába, amit az ember vagy élvez, vagy nem. Az sem tetszett, hogy orosz neveket kell megjegyezni, sőt, a forgatókönyvíró igyekezett meg is nehezíteni a dolgunkat minél több eltérő megnevezésével az összes embernek, így a felirat olvasása közben nem igazán működő arcmemória nélkül elég követhetetlenné válik az egész film, szereplők terén, bár persze a főszereplőket megismerjük.
Inkább lányoknak lehet jó szórakozás, hiszen romantikus film, de persze fiúknak is szórakoztató lehet. Szép szerelmi szálak, gyűlölet, szeretet, megbocsátás, megbánás. Tanulságos, mégis szomorú történet.
Hozzászólás