Előző cikkeinkben (itt és itt) már olvashattál a különböző farsangi-karneváli hagyományokról szerte a világban. Ha a beöltözés és a maskarák elengedhetetlen kellékének, az álarcok eredetére vagyunk kíváncsiak, akkor egyértelmű, hogy Velencébe kell utaznunk!
Ahogy a világ számos más pontján, úgy Velencében is különböző télűző hagyományokkal kezdődött a farsangi mulatság: a helyi lakosok nagy lakomákon, bálokon tombolhatták ki magukat, az álarcok pedig erre az időszakra eltörölték a társadalmi különbségeket, az ellenséges viszonyokat (ha olvastad már, tudhatod, hogy egy ilyen maszkabálon találkozik majd pár várossal arrébb Rómeó és Júlia, két ellenséges család gyermeke is). Na de térjünk vissza Velencébe! Azért, hogy a nagy mulatozásban senki se vesse el a sulykot, már a 1000 évvel ezelőtt is születtek különböző, az álarcosok tevékenységeit és a mulatozást szabályozó feljegyzések, törvények. Sajnos azonban a régi, eredeti karneváli hagyományok már régen kihaltak, újraéledésztésük és a mai ünnepségsorozat egy-egy szállodalánc turistacsalogató fogásának tudható be.
Ha Velencében járunk, vagy a velencei karneválra gondolunk, biztosan beugrik egy-két jellegzetes álarc, maszk. Ezeknek egy része régen az őket viselő csoportok megkülönböztetését szolgálta, míg a másik része egy itáliai színházi műfaj, a commedia dell’arte tipikus karaktereihez köthető. A következőkben ezekről olvashatsz pár érdekességet, a cikk végén pedig megtudhatod, melyik maszk is illik a személyiségedhez.
Az első csoporthoz tartozik a hosszúcsőrű maszk, amelynek nem csak díszként, a karnevál idején hordtek, hanem a pestis idején fontos szerepet tulajdonítottak neki a fertőzés elleni védekezésben: mondhatni, hogy az elmúlt években használt maszkok elődének tekinthető. A pestisdoktorok hordták ezt az álarcot, a hosszú csőrébe pedig különböző gyógyfüveket tettek, amelyektől azt remélték, segít kiszűrni a levegőből a fertőzést. A védekezés érdekében ezek az orvosok kesztyűt is hordtak, és a kezükben látható hosszú pálcával értek a beteghez.
A másik jellegzetes álarc, a ‘Bauta’ viselése a nemesek kiválsága volt – ez tehát nem rejtette el a társadalmi különbségeket, a mindennapokban is használták megkülönböztető céllal. A maszk alkalmas volt karneváli és mindennapi használatra is, hiszen csőr-szerű szájrész lehetővé tette benne az étkezést, italozást (a ma vásárokban kapható teljesarcos maszkok pont ezért nem voltak igazából annyira népszerűek). Viszont a kalappal együtt teljesen elrejti viselője arcát, így akár olyan partikra, találkozókra is tudott surrani benne, ahol nem szerette volna felfedni kilétét.
A híres velencei maszkok másik csoportja az itáliai komédiásoktól ered: a commedia dell’arte-nak nevezett műfaj (amiről már talán tanultál az iskolában) lényege az volt, hogy vándortársulatok különböző vásárokon, mulatságokon (így a farsangi karneválokon is) egy rövid vázlat alapján improvizált, komikus darabokat adtak elő a sokaság szórakoztatására. A társulatoknak voltak előre begyakorolt elemeik, jeleneteik, és minden színész minden darabban egy-egy tipikus karaktert alakított, így ezeknek a sémáknak a variációi alapján könnyen ment a rögtönzés a piactéren. Ahhoz pedig, hogy a közönség távolról is könnyen meg tudja különböztetni hogy ki-kicsoda a darabban, a szereplők minden előadáson jellegzetes maszkokat és kosztümöket viseltek. Az alábbi képen láthatod, hogy is néztek ki ezek a jelmezek:
Ha szeretnéd megtudni, hogy pontosan melyik velencei álarc is illik leginkább a személyiségedhez, töltsd ki ezt a kérdőívet! Majd ha tetszett, oszd meg a barátaiddal, csoporttársaiddal is, hogy összevethessétek, ki milyen maskarában venne részt a velencei forgatagban.
Ha eljössz február 25-én a Farsang NVP-re, te is elkészítheted a saját, hozzád illő farsangi álarcot! A program részleteiről ebből a cikkből tájékozódhatsz, valamint még ma éjfélig tudsz szavazni a Ki mit tud? produkcióira, amit itt tekinthetsz meg.
