Na mi van veled Murtalbahn? Idén a KBK ismét elhagyta az anyaországot, ezúttal három napra. Ausztria messzi vidékeire látogatottunk el, ahol többek között láttunk vonatokat, régi villamosokat új villamosokat, hegyeket, vonatokat és azt hiszem vonatokat is, lévén, hogy ez egy kis vasút barát klub. De most komolyra véve a szót, íme egy kis beszámoló erről a három csodálatos napról.
1. nap
A találkozó 6:45-kor volt Kelenföldön – a korai időpont ellenére elég élénkek voltunk -, majd innen indultunk el hosszú, átszállásokkal teli utunkra. Legelőször a 982.sz. SCARBANTIA IC-vel utaztunk Sopronig, ahol elfogyasztásra kerültek az első zsömlék, Sopronban pedig áttettük a „székhelyünket” egy csodálatos, ÖBB által üzemeltetett járműre. További – megszámlálhatatlanul sok – átszállás múlva megérkeztünk Mürzuschlagba, ahol az ottani vasútmúzeumot tekinthettük meg. Egy kedves osztrák bácsi mesélt az ott található járművekről először angolul, majd németül, ezt iFivezetőink fordították nekünk. Megtudtuk például hogyan épült a Semmeringbahn, láttunk olyan járműveket, amik régen jártak a vasútvonalon, és a létező legfurcsább hajtányokat tekinthettük meg. A múzeumban a legkülönfélébb gőzösök voltak állítva, és még egy régi gőzös szerelő üzemet is megmutattak nekünk, ahol lehetőség volt egy kiállított vészféket meghúzni. Majd a tárlat vezetés után kis csoportokban is felfedeztük a helyet, személyes kedvencem a lábbal hajtható sínbicikli volt. Fölszálltunk egy újabb vonatra, és utunk ezúttal már Grazba vezetett minket, ahol elérkezett a mindenki által várva várt pillanat: végre elfoglalhattuk a szállásunkat. Az a&o Hostel Graz Hauptbahnhof adott fedelet a fejünk fölé, erre a két éjszakára, és mint a neve is sugallja ez a Hautbahnof-tól (főpályaudvar) körülbelül két perc sétára volt. Elbeszélések szerint egy nighjet is felbukkant, amit a szemfülesek az ablakból figyeltek meg. 
A szállás elfoglalása után elmentünk elfogyasztani a rántotthúsból, kebabból és sültkrumpliból álló vacsoránkat. Teli pocakkal indultunk meg Graz belvárosa felé, ahol egy siklónak is nevezett, izgalmas, de tériszonyosok számára legalább annyira ijesztő jármű segítségével jutottunk fel a fellegvárba. Itt kigyönyörködtük magunkat Graz éjszakai panorámájában, majd a város tömegközlekedését igénybe véve visszatértünk szállásunkra, ahol fáradtan dőltünk be az ágyba, és eltettük magunkat a holnapi napra.
2. nap
Verőfényes osztrák reggelre virradtunk, hamar kipattantunk az ágyból, és első utunk abba a helyiségbe vezetett, ahol a svédasztalos reggelinket fogyaszthattuk. Mindenki bőségesen szedett a tányérjára, és olyan kuriózumokat is kipróbálhattunk, mint a gyümölcslé adagoló gép (legkomolyabb gépezet volt). Fenséges reggelink elfogyasztása után vonatra pattantunk, és egy Unzmarktban történő átszállást követően megérkeztünk utazásunk céljához, a Murtalbahn végállomására. A KBK túra fénypontjaként végig utaztuk a Mura folyó völgyét egy remekbeszabott kisvonat fedélzetén.
Gyors tájleírás: a Mura folyó végig mellettünk kanyargott, a háttérben hegyek, néha fel-felbukkant egy-két ház, viskó vagy kisebb települések, továbbá teheneket és bárányokat is észrevehettek az utazók. A Murtalbahn gyönyörű vidékeket jár be, és vicces tény, hogy ez Ausztria második leghosszabb keskeny nyomtávú vasútja. Egyébként a vonal teljes hossza 76,112 km a maximális sebesség pedig 70 km/h, a szerelvényeket pedig Bh1 vagy U11-es mozdonyok húzzák. A Mura folyó völgyének bejárása után Murau kisvárosába utaztunk, amit kis csoportokban fedezhettünk fel. Volt, akik bejárták település belvárosát, vagy éppen a játszótérben lelték nagy örömüket, de egyesek kihasználva a lehetőséget, egyenesen a boltok felé vették az irányt, hogy az otthon maradt családtagokat is meglephessék valami finomsággal. (Személyes megjegyzés: Nekem Murauban tűnt fel az, hogy ebben az országban minden WC-ben más a csap, és folyamatosan azon kellett gondolkodnom, hogy nyissam ki őket. Egységes csapokat Ausztriába!) Ugyan az időjárással eddig szerencsénk volt, de Murauból távozóban elkapott minket egy zuhé. Szerencsére ezt már a hazafelé tartó vonat ablakából néztük végig. Azonban mielőtt visszatértünk volna Grazba várt ránk egy átszállás Bruck an der Mur-ban. Itt fogyasztottuk el, ha úgy tetszik az utolsó vacsoránkat, és innen már egyenes út vezetett a szállásunkra, ahol a nap fáradságai után mindenki hamar nyugovóra tért.
3. nap
A második nappal ellentétben most egy kevésbé napos, de annál inkább osztrák reggelre virradt a csapat. Gyorsan összepakoltunk, majd ismételten egy fenséges, svédasztalos reggelit költöttünk el. Ezután a következő programpont a grazi villamos múzeum megtekintése volt, ahova villamossal jutottunk el. Itt ismételten kaptunk körbevezetést egy osztrák bácsitól. Megismerhettük a grazi villamos hálózat történetét, továbbá a járművekről is részletes bemutatót kaptunk. Megtudtuk, hogy a legelső villamos vonal kb. két hét alatt épült meg, és kezdetben ez egy lóvasút volt, továbbá azt is, hogy régen bizonyos járművek nem rendelkeztek szélvédővel, ezért télen a villamos vezetőknek rendesen fel kellett öltözniük, ha nem akartak fázni. A múzeumban tett látogatásunk után megebédeltünk az első napról már ismerős étteremben, majd visszamentünk a szállásra a csomagjainkért. Időjárás jelentés: az étteremtől a szállásig vezető nem túl hosszú úton elkapottminket egy „kisebb” zápor. Sajnos ezt már nem úsztuk meg szárazon. Graz Haubtbahnhof állomáson fölszálltunk a MURA IC-re, ami röpke öt óra alatt hazaszállított minket „honállomásunkra”, Magyarországra.
A cikket írta: Farkas Lilla Etelka (XIV.), Vijvberger Vincent (XIII.), Ordódy Janka (XIV.) és Barna Simon (XIV.) KBK résztvevők.
Köszönjük mindenkinek, aki idén velünk tartott, várunk Titeket jövőre is sok izgalmas kisvasútra!
Hozzászólás