A “B” jelű gyakorlólapokat taposva már lehet, hogy el is felejtettük a rendelkező alapképzés reggeleit. Ha visszaemlékezünk, 3 őszi szolgálat reggelén tanultuk meg a rendelkező teendőit és az ezzel kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket. Ennek meg vannak a “történelmi okai”, amiről már egy korábbi cikkünkben beszámoltunk. Viszont más gyermekvasúton ez másképpen történik.
Bizonyára sokan tudjátok, hogy nem vagyunk kisvasutunkkal egyedül a világban: más keskenynyomközű vasút is van, ahol gyermekek látják el a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot; sokakkal cserekapcsolatot is fenntartunk évek óta. Az egyik ilyen régmúltra visszatekintő kapcsolat az az 5,6 km hosszú drezdai parkvasút, ami 1950. június 1. óta a budapestihez hasonlóan szüntelen üzemel. Ugyan gyermekvasút, találóbb a parkvasút név, mivel a Városligethez hasonló kertben (Großer Garten) vezet a pálya a város közepén, emiatt itt egészen más üzemi megoldásokkal és üzemeltetési stratégiával találkozunk, mint Budapesten, amiből akár egy egész cikksorozatot is meg lehetne tölteni.
Az egyik ilyen eltérés (ami a “szüntelenül üzemelést” is kontextustusba helyezi), hogy télen – mivel alapvetően nyitott kocsikkal közlekedik a vasút -, nem közlekedik. Természetesen a gyermekvasutasoknak ilyenkor sem áll meg az élet, ebben az időszakban különböző képzéseken vesznek részt egy saját képzési centrumban (mintha a belvárosban lenne egy irodaház: egyik szintjén a vörös és klub szoba és az ebédlő).
Itt az egyik terem csak a rendelkező képzésről szól. Már 1960-ban elkészítettek egy hatalmas asztalt, ami a Großer Garten kicsinyített mása, ahol a kisvasút pálya egy mélyedésben, barázdában fut, erre pedig ráilleszthető több (nevezzük most) cérnavonat (“Rillenbahn”). Ezt az asztalt már egyszer lecserélték a 2000-es években. A képzések során, itt az 5 szolgálati helyhez oda ül mindig egy parkvasutas, no persze nem csak úgy “valahova”. Minden szolgálati helynek meg van a saját helye, “fejrovatos” naplója, telefonja és még egy kis “Dominora” hasonlító biztosítóberendezése is. Utóbbi azért kell, mivel az asztalba be van szerelve a vonal összes jelzőjének az optikája is, így a cérnavonatot csak akkor lehet továbbhúzni, ha a jelző továbbhaladást engedélyező jelzést ad.
Mikor ott volt a magyar csapat, volt pár szembetűnő jelenség is, például, hogy Palaisteich állomás (helyesebben nyíltvonali elágazás) berendezése mintha rendesen ott lenne “egy az egyben”. Rögtön el is mesélték, hogy annyira ugyanolyan, ha javításra szorul az állomáson lévő berendezés ideiglenesen ki is lehet cserélni a javítás idejére a “pótberendezésre” mivel minden szerkezeti függőséget tud, és kinézetben sincs különbség. Ezek mellett még az egyik állomáshoz tartozó helyi telefonnak is meg volt a helye a terem egyik sarkában.
Persze mi, a magyar csapattal is rögtön el kezdtünk álmodozni, hogy milyen jó lenne nekünk is egy ilyen asztal Hűvösvölgybe….
És ez még nem minden…
Képek forrása: Dresdner Parkeisenbahn
Hozzászólás