Egyéb Érdekesség

DISZKÓ a 18-19. században – A magyar néptánc

Gondolkoztatok már azon, hogy a 18-19. században milyen volt Magyarországon a falusi élet? Milyen volt egy olyan közösségben lakni, ahol semmi féle email és chat felület nem kellet ahhoz, hogy gyorsan terjedjenek a hírek vagy a pletykák a községben. Milyen volt úgynevezett portákon élni, ahol egy jó nagy tornácos ház, egy udvar és egy pajta volt? Milyen lehetett akkor hétvégenként kikapcsolódni és “Bulikat” csapni? Hát most az utóbbira most megkapod a választ!

Jó magam is tanulom ezt az egyfajta hagyományőrzést már tizenkét és fél éve, és ez alatt a tizenkét év alatt jó pár magyar tájegység táncával találkoztam, amik között voltak egyszerűbb és nehezebb, lassabb és gyorsabb tempójú táncok, de, ami  mindegyikben közös volt az, hogy eléggé változatosak.

De, hogy ebben a tág fogalomban rendet rakjunk, képzeljük el, hogy mi az ezernyolcszázas években korhű módra elmegyünk mulatni a falubéli csárdába. Odafele eszünkbe juthat, hogy milyen DJ fogja nekünk adni a muzsikát. Ja! Hát persze ilyenről szó sincs, hogy DJ, de aggodalomra semmi ok, itt van a jó öreg bajuszos a fájával meg a bandájával. Ők majd jó hangulatot fognak teremteni. 

Magyarországon mindenhol megtalálható volt a zene szolgáltatásban a hegedű, brácsa, nagybőgő kombinációja, de emelet más hangszereket, elsősorban cimbalmot és harmonikát is használtak. A mai Románia területén, Székelyföldön, Bukovinában és Moldvában például az ütős (dob, ütőgardon) és a fúvós (duda, furulya, szakszofon) hangszerek, a Zemplénben a szájharmonika volt a jellemző hangszer.  

 

Na de akkor mi a helyzet magával a tánccal?

A legtöbben azt hinnék, hogy a fiúk random össze-vissza csapkodnak miközben “Hop-hop!” felkiáltásokkal cifrázzák, a lányok pedig irritáló hangon ordítanak és forognak a saját tengelyük körül, majd egy legénnyel párt alkotva lépegetnek jobbra-balra. 

Első dolog a tánccal kapcsolatban, hogy itt motívumok vannak, minden tájegységnek saját, személyenként eltérő stílusúak (a stílusban azt értem, hogy valaki pl: csípőre teszi a kezét, valaki hátul összekulcsolja, valaki úgy táncol mintha majdnem elesne, valaki pedig kihúzva magát, peckesen). Ezeket a motívumokat a fiatalság ellesi a felnőttekről így lesz a tánc olyan mint a népmese: “szájhagyomány útján terjed”, csak itt nem kell semmit kimondani.

Nekem legjobban a székelyföldi Szék városi táncok tetszettek meg a legjobban. 

A székiek hét féle táncot jártak, ezekről pár szót röviden.:

A lassú csárdást párokban táncolták lassú, szomorú zenére, a figura a inkább a jobbra-balra enyhe dülöngélés volt kisebb fordulgatásokkal. Ez után zenei átvezetéssel jött a csárdás. 

A csárdásról szerintem nem kell sokat szólnom, ezt is párban táncolták középgyors zenére. Itt a basszust a vastaghúros bőgő adta, ettől van a olyan lüktető hatása. A képen két széki pár csárdását láthatjuk.

A csárdás után kis pihenő és következhetett a porka vagy a hétlépés. Ez a két táncciklus nagyban hasonlít egymáshoz: A párok oldalfogással, oszlopsorban, szorosan egymás mögé sorakoznak a zenészek előtt. Az első pár dobogtatva hátra szorítja a többieket, majd egymás után, szakaszos késéssel lendülnek a párok sima, állandóan haladó forgásba. A jobbra forgó párok a óra iránnyal ellentétesen haladnak körben a tánctér peremén.

A kedvenc csárdás ciklusom a négyes. Mint, hogy a neve is takarja ezt négyen, két pár táncolja. A  legények a lányok dereka mögött fognak kezet, míg a lányok a legények karja fölött zsebkendőikkel fogódznak szoros körbe. A tánc ismétlődő alap motívumát, az egyszerű forgólépést időnként irányváltásokkal szakítják meg.

És most következik az “össze-vissza csapkodás” a fiúk részéről. Ebből kétféle van a sűrű tempó és a ritka tempó. A név itt is magáért beszél zenei értelemben. Itt a legények körben pittyektetve (csettintgetve) táncolják a 8/8-os ismétlődő motívumokat. Ezeket pontoknak hívják. Két fajta pontjuk van: Amiben csak lábbal dolgoznak és amiben már csapnak is.

Külön köszönet illeti a székieket, hiszen ők indították be a táncház mozgalmat, ami annyit takar a mai világban, hogy alkalmanként tanítják a tájegységek motívumait művelődési házakban. Ilyenkor az összegyűlt nép nagy kört alkotva figyeli az adott tájegységről érkező oktató táncost és megpróbálják őt utánozni.

Eme sorok olvasása után már érteni lehet, hogy a 17-18. században is volt élet hétvégenként.

Az alábbi linken az egyes tájegységekről készült néptánc gyűjtések tekinthetőek meg, így azt is megnézheted, hogy ahol laksz vagy rokonaid laknak, hogyan táncoltnak. Ha például a fentebb említett székieket akarod meglesni, jobb oldalon a keresés gombra kattintva, a helység legördülő menünél a “Szék” -re kattintva megkeresheted.

http://db.zti.hu/neptanc_tudastar/tancok.asp

Címkék