Szerencsére már általános iskolában mindenki megtanulja, hogy a Nap körül forognak a bolygók, köztük a Föld is és nem fordítva.
A heliocentrikus világképet már több ókori görög tudós is megállapította, olyan egyszerű tényekből, minthogy a Föld kisebb tömege miatt nem keringhet a nagyobb Nap körül. Mégis egy másik szemlélet lett elterjedtebb, miszerint a mozdulatlan Föld körül kering minden.
Jött Kopernikusz, majd Kepler óta azt is meg tudjuk, hogy a bolygók ellipszis pályán forognak, amelynek egyik gyújtópontjában a Nap áll. Így néha a Föld közelebb, néha távolabb kerül a Naptól. Ez a valóságban 5˙000˙000 kilométer eltérés is lehet a napközeli és naptávoli helyzet között. (5 millió km egyébként annyit jelent mintha a Földet 390-szer egymás mellé tennénk.
Érdekes, hogy télen kerülünk a napközelbe. Ez az 5 millió km különbség nem érzékelteti hatását az időjárásban, illetve az éghajlatban. Ami ugye az évszakok váltakozásáért is felel az a Föld forgástengelyének hajlásszöge. Ez a 23,5°-os hajlásszög felel azért, hogy az év 365 napja során (vagyis az évek pontos hosszáról ebben a cikkünkben írtunk) a napsugarak beesési szöge is folyamatosan változik.
Az északi félgömbön idén december 21-én volt a legkisebb a beesési szög. Ezen a napon volt a legkevesebb időt északon a Nap fent, és a nappal a legrövidebb volt. A meteorológiával szemben a csillagászat ettől a naptól kezdve számítja a telet.
Idén 2022-ben december 21-re esett a téli napforduló.
