Csoportunk idei tavaszi túrája Pécsett volt.
Korán reggel találkoztunk a pályaudvaron. Körülbelül négy óra utazás után, mely alatt megkezdődött az egész túrára kiterjedő gyilkos-party, amiben tárgyakkal kellett gyilkolni, megérkeztünk Pécsre. Az elmaradhatatlan szakmai most még a szokásosnál is érdekesebb volt, mert az állomás biz.ber.-e egyszerre volt Siemens blokkos, Domino és helyszíni is. Ezután a cuccokat leraktuk a szálláson és elindultunk várost nézni. A szállás közelében áll a Bazilika, melynek egyik díszítő gömbjében egy 1886-ban elhelyezett időkapszulát találtak. A közelben voltak az ókeresztény sírkamrák, melyeket csak egy üveglapon keresztül, fölülről nézhettünk meg. Jót szórakoztunk a sírkamrák bejáratánál, az üvegszálas betonfalnál, amit litraconnak neveznek, és mivel átereszti a fényt, nagyon jól lehet előtte árnyjátékozni. Hosszas séták, múzeumlátogatás, portya és számháború után végre elmentünk vacsorázni egy kedves, barátságos és kicsi étterembe, mely a Flekken 1 nevet viselte (vele szembe volt a Flekken 2). Megállapítottuk, hogy nagyon jó ez a hely, és ha legközelebb jövünk, akkor is csak itt eszünk. Este készültünk a Mániára, aztán mindenki aludni tért.
Szombaton a Mecsextrém kalandparkba mentünk volna, de a belvíz miatt nem tudtak minket fogadni, helyette a helyi tv-toronyba sétáltunk fel. A hegymenetben alaposan kiizzadtunk, így a torony belsejében lévő kávézóban megjutalmaztuk magunkat egy kis frissítővel. Lefelé menet elhaladtunk a pécsi állatkert mellett. Ez persze sokkal kisebb, mint a budapesti, viszont van egy kisvasútja, amit szintén gyerekek üzemeltetnek. A pálya hossza csupán 570 méter és a főjelző is csak festve (ráadásul rosszul festve) van, és a váltójelző sem a váltó állásának megfelelő jelzést ad, de jó tudni, hogy azért „nem vagyunk egyedül”. Benéztünk még a vidámparkba is, ami már nem üzemel, de állítólag innen vitték az Idegelés Csernobilban című filmhez az óriáskereket és az egész hely tényleg csernobili látványt nyújtott.
Az esti program nagyon jó volt, csoportokban kellett különböző mutatványokat csinálni és felvenni videóra (pl.: emberpiramis, Szeresd Pocakot! reklám stb.), majd pár perces „ifiparódiát” kellett kitalálni és előadni a többieknek. Ez nagyon jó volt, mindenki élvezte, sokat nevettünk és alaposan kihasználtuk az alkalmat, mert ifijeink azt mondták, ilyen többször nem lesz. Nevetve bújtunk ágyba és, bár szerettünk volna a túra utolsó éjszakáján sokáig fennmaradni, hamar elaludtunk.
Harmadik nap korán keltünk és igyekeztünk gyorsan összepakolni. Kint esett a hó. Hosszas rendezkedés, az akció előkészületei után kiálltunk a Dóm térre és elkezdődött a várva várt Mp3-flashmob. Pacsiztunk a járókelőkkel (főleg idősek voltak, akik virágvasárnapi istentiszteletre mentek), ugráltunk, nevettünk. Elsétáltunk a híres lakatfalhoz, ahova a szerelmesek az 1970-80-as évektől akasztanak lakatokat, és mi is feltettük a csoportunk lakatját. Bóklásztunk a városban, sor került az utolsó programra és az utolsó étkezésre, és hipp-hopp, azon kaptuk magunkat, hogy a keletiben búcsúzkodunk.
Nagyon élvezetes volt az idei tavaszi túra (bár a hóesés miatt mondhattuk volna második téli túrának is), remélem legközelebb is ilyen jó lesz, csak havazás nélkül!
Hraskó Anna XV. csoport
[button link=”http://keptar.gyermekvasut.hu/index.php/Csoportok/15csoport/Tavaszi-t-ra-2013—P-cs/” variation=”rust”]További képek itt érhetőek el[/button]
Hozzászólás