Az életed éld, ne a Snapchated!

Ha határvonalat kellene húznunk a X/Y/Z/stb. generációk között, az egyik talán az lehetne, hogy kinek mi jut eszébe a tűz szóról. Prométheusz, villámlás, tűz-víz-repülő, tűzoltóság: rengeteg helyes válasz van, sőt, nincs is igazából helytelen. Ez a cikk (elsősorban) azoknak szól, akiknek azok a fránya kis számok is eszükbe jutnak a Snapchaten.

Máris meghazudtolom az előző mondatom, a témára kevésbé rálátó olvasók kedvéért leírom, miről is van szó: a Snapchat (leegyszerűsítve) egy olyan (fiatalok körében nagyon népszerű) alkalmazás, ahol képeket küldhetünk egymásnak, amik néhány másodperc után eltűnnek. Ha valakivel minden egymást követő nap kölcsönösen küldünk egymásnak snapeket (így hívják snapchatül a képüzenetet), egymás neve mellett megjelenik egy kis tűz ikon, és mellette egy szám, ami jelzi, hogy hány napja küldözgetünk egymásnak rendíthetetlenül snapeket. Ezeket a kis tűz melletti számokat hívják Snapstreaknek. Ha már majdnem eltelt egy nap snapelés nélkül, egy kis homokóra jelenik meg, jelezve, hogy fogy az időnk: ha nem küldünk snapet, elvesznek a tüzek.

Az alkotók szándéka érthető: szerettek volna valamiféle (vissza)jelzést arról, hogy melyik ismerősünkkel vagyunk a legintenzívebb viszonyban, kivel snapelünk a legstabilabban, leggyakrabban. Aztán jöttek az emberek, és kicsit félrecsúszott ez az egész.

A mondatok ragozása a továbbiakban szándékosan provokatív, minden olvasó eldöntheti, mennyire veszi magára 😉

Az elképzelés, hogy azért legyen ott egy szám, mert snapeket küldtök egymásnak, kifordult magából: azért küldtök snapeket egymásnak, hogy ott legyen a (minél nagyobb) szám. Az a hamis tudat, hogy a kapcsolatokat ezekben a kis számokban mérik, odáig fajult, hogy teljesen tartalmatlan, üres (esetleg a közepén egy tűz) fekete képeket küldtök egymásnak, csak hogy ne vesszen el a hőn (érted, hő, tűz, LOL) áhított tűz.

Tudom, nem hatalmas erőfeszítés elküldeni azt az üres képet, de azért nem árt, ha felteszitek magatoknak a kérdést: ennek az egésznek mi értelme? Tényleg néhány kirajzolt pixel irányít téged, tényleg egy homokóra megjelenése miatt nyúlsz a telefonodhoz és címzed be az összes „best friend”-ed? A telefonod van érted, vagy fordítva?!

Tényleg azt gondolod, hogy kevesebb lettél akár te, akár ő, akár a kapcsolatotok, ha/amikor elveszett/elveszik a tüzetek? (Igen, sokan így gondolják: a Snapchat ügyfélszolgálatnak külön részlege foglalkozik ezzel a világméretű problémával. Szóval igen, sokan gondolják így.)

Olyannyira ezt gondoljátok, hogy amíg elmentek túrára/táborba/sátortáborba, rábízzátok a Snapchateteket valaki másra, hogy „gondozza a tüzeiteket.” És most nem viccelek, ilyen tényleg történik!!! Azokat a tüzeket, amik azt jeleznék, hogy TE mennyit snapelsz valakivel, rábízod egy MÁSIK EMBERRE. Vagy éppen térerőért/WiFi-ért könyörögsz a sátortáborban, mert el fognak veszni a tüzeid. Tényleg egészen elképesztően nevetséges.

Ha magadra ismertél a fenti viselkedésformákat olvasva, kérlek, nyisd meg a Snapchated. Nézd meg, kivel hány tüzed van, és gondold végig, hogy tényleg ők-e a legjobb barátaid.

• Ha nem, íme a bizonyíték: mégsem ebben mérik az emberi kapcsolatokat. Akkor nem lenne itt az ideje elengedni ezt az egészet, és nem stresszelni magad ezen az egészen?
• Ha igen, gondold végig, mitől ők a legjobb barátaid. Ha arra jutsz, hogy a tüzektől, akkor van egy rossz hírem: nem ők a legjobb barátaid. Ha arra jutsz, hogy azoktól az élményektől, amik összekötnek titeket, akkor van egy jó hírem: vannak élményeid és vannak barátaid.

Mi lenne, ha azt az időt és energiát, amit tartalmatlan képek küldözgetésének szentelsz, inkább valami olyanra fordítanád, ami valóban ad is valamit? Beszélgess a barátaiddal, szerezz újakat, menjetek el sétálni, moziba, szoliba, CSP-re, vagy akárhova. És a telefonotok maradjon a zsebetekben.

(Félreértés ne essék: nem a Snapchattel van probléma, és nem is azzal, ha valakivel minden nap küldtök egymásnak valamit. A probléma azzal van, ha a tüzek elvesztésétől való szorongás határozza meg, hogy mit, mikor és kinek küldj.)

(A téma iránt érdeklődő( szülő)knek ajánlom ezt a két angol nyelvű cikket a PsychologyToday-en és a MindsetDigitalon.)