Idén nyáron (2011. augusztusban, az V. turnus alatt) családi utazást tettünk Észak-Olaszországon át Dél-Franciaországba. Képeink alapján bemutatom, milyen járműveket, vasút-, metró- és villamosvonalakat és egyéb szakmai érdekességeket láttunk – ezúttal az alapos feldolgozás igénye nélkül.
Mellékvonali hangulat Aix-en-Provence külvárosában.
Franciaországról bizonyára minden vasútbarátnak a nagysebességű távolsági vasút, a TGV jut először eszébe. Az 1872 km hosszúságú hálózaton közlekedő
TGV igen jelentős szerepet tölt be az országon belüli személyszállításban: kényelmesebb és kisebb távolságokon gyorsabb is, mint a belföldi repülőjáratok. A Földközi-tengertől mintegy 50 kilométerre lévő, 50 ezer körüli lakosságú Aix-en-Provence-ban is megáll a Marseille-Lyon(-…Párizs) gyorsvasút, a város külterületén, az autópálya közelében.
Bőven találhatunk azonban ebben az országban is mellékvonalakat: a 29 ezer kilométeres francia vasúthálózat majdnem a fele egyvágányú, ugyanekkora része nem-villamosított. Nem teljes az átfedés e két kategória között: az Aix-en-Provence-ba vezető két villamosítatlan mellékvonal közül az egyik kétvágányú. Ezek a vonalak viszont a történelmi városmagtól alig egy kilométerre lévő pályaudvaron találkoznak, amely láthatóan nagy személyforgalmat bonyolít le. A vonalakon (a Desiróhoz hasonlóan „egyberészes”) dízel motorvonatok közlekednek.
Az általunk látott összes dél-franciaországi mellékvonal rendszeresen üzemelt. Érdemes megjegyezni, hogy míg Olaszországban még nagyjából tudjuk értelmezni a jelzéseket a magyar F1 szerint, – már jelentősebb eltérésekkel, mint Ausztriában vagy Németországban, például az olaszországi személykocsik betűjelzésének végén szerepel az osztály megjelölése, pl. Bpmz helyett pmz-B – Franciaországban már igen sok ismeretlen jelzéssel találkozunk. Egy ilyen látható a második képen: a menetirány szerinti bal oldalon elhelyezett, általános fékúttávolság múlva következő állomásra figyelmeztető GARE(=pályaudvar) feliratú jelzőtábla.
Metró vagy villamos? 1. Érdekes közlekedéstervezési feladat annak
meghatározása, hogy egy városban mekkora lakosságszámtól és utasforgalomtól térül meg metró- vagy villamosvonalakat építeni és üzemeltetni. A képen a nagyjából félmilliós egyetemi város, Montpellier főterére érkezik a 2-es villamos. Montpellier belső közlekedési hálózatának gerincét két hosszú villamosvonal adja, mindkettő a belvároson keresztül köt össze különböző külterületeket. A vonalak két pontban találkoznak. Látogatásunk idején éppen építették a 3-as villamost, emiatt az 1-es villamos helyett is pótlóbuszok közlekedtek egy szakaszon.
Metró vagy villamos? 2.
Franciaország második legnagyobb városa és legfontosabb kikötője, Marseille 800 ezer lakosú, itt már gazdaságos metrót üzemeltetni. A város két elég hosszú metró- és két villamosvonallal rendelkezik. A személykikötő melletti Vieux Port állomáson fényképeztem le az 1-es metró tábláját és felső mozgólépcsőjét. A táblán fekete pöttyel jelölt állomások a találkozási pontok a másik metróval (piros jelzés), az 1-es (zöld jelzés) és a 2-es (sárga jelzés) villamossal. A beléptetőkapuk miatt sajnos nem jutottam le a mélyfúrású szakaszon található állomásra.
Gumikerekű kisvasút INGYEN! Na jó, valójában csak azoknak, akik gyalog vagy biciklivel jönnek, így nem kell parkolójegyet sem fizetniük, de a kisvonatra valóban nincs belépőjegy, az önkormányzat finanszírozza a közlekedtetés költségeit.
A Montpellier melletti Magnuole területén békés, tengerparti és a parttól kissé távolabbi kisvárosok, kikötők, szőlők és édesvizű lagúnák (ilyen látható a második képen is) találhatók.
Egykor a vidék jelentős egyházi központ volt: az V. században katedrálist építettek, és itt volt a környék központja 10 ezer lakossal, Montpellier pedig csak egy kis község volt.
A XII. században pedig rövid ideig ide menekült a pápa. A szőlőtáblákat, a katedrálist, a strandokat, egy sajnos használaton kívüli tengerparti gyerektábort és a vízimadarakban gazdag lagúnákat a napközben folyamatosan ingázó gumikerekű gőzössel is bejárhatjuk, ha nem akarunk a tűző napon gyalogolni. (Mi mindkét lehetőséget kipróbáltuk. :D) Bár a katedrális a parkolótól csak 400 méterre található, több mint két kilométert tesz meg a kisvonat, mire eléri, mert a közvetlen utat a templom gondozói lezárták. Egyébként sokfelé jár ilyen gumikerekű Franciaországban is, például föl lehet vele menni Marseilles egyik legmeredekebb hegyére, a haditengerészek Mária-templomához.
Extrém keskeny nyomközű nosztalgiavillamos Triesztben. Trieszt az I. világháborúig az Osztrák-Magyar
Monarchiához tartozott, ma Olaszország legkeletibb kikötővárosa, közel a szlovén határhoz. Egy 350 méter körüli magasságú hegygerinc és a tenger szintjén lévő városközpont között közlekedik az egyvágányú, 1000 milliméter nyomtávolságú, ősi járművekkel közlekedő, – még a Monarchia idejében épült – 9-es számot viselő villamos. Szinte hihetetlen, hogy fogaskerekek nélkül fel tud menni az országhatár közeli hegycsúcsra, ahol a járműtelep is található. A villamos szerpentinen megy végig, a felső szakaszon az autóút mellett, – itt fényképeztem a kocsinkból a kilátást a városra és a tengeröbölre – majd attól elválva, erdős-parkos szakaszokon, végül bent a városban.
Triesztben ez az egyetlen villamosvonal, más kötöttpályás helyi közlekedési eszköz sincs. Az egyetlen magyar-olasz közvetlen nemzetközi vasúti járat, amely Budapestről Zágrábon és Ljubljanán át Velencébe közlekedik, Triesztet nem érinti, viszont az ahhoz legközelebbi olasz-szlovén határállomást, a villamos végállomásához közeli Villa Opicinát igen. Felhagyott, a szép személypályaudvartól már elvágott teherpályaudvar található a tengerpart mellett, a romos terület egy felüljáróján át sokan járnak ki a tengerhez.
Tóbiás Andris
Hozzászólás